Máig nem találták meg a rejtélyes röpiratok szerzőit

Utoljára 1989-ben jelent meg hasonlóan nagyívű monográfia Siófokról. Az írások friss kutatások eredményei, szerzőik országosan ismert történészek, valamint helyi kutatók. A 41 éves Bognár Zoltán szerkesztette és részben írta a kötetet. A pécsi egyetemen végzett 2004-ben történelem és magyar szakon, és a szakdolgozata témájául választotta a siófoki politikai helyzet változását 1943-tól 1949-ig. Siófoki származásúként a Balaton partján nőtt fel, itt járta ki az iskoláit, s bár már 2010 óta Budapesten él, mégis sok időt tölt szülővárosában. Tíz évig „altatta a témát” magában, de tovább motoszkált benne szülőhelye története, és 1956 és 1919 eseményei is egyre jobban érdekelték. Eleinte azt gondolta, hogy majd nyugdíjas korában foglalkozik a témával, de jött a pandémiás időszak, amikor hirtelen rengeteg szabadideje lett. 
– Ekkor jött az ötlet, hogy keressek meg szerzőtársakat – idézte fel a könyv születését. – Felkértem azokat, akiknek siófoki témájú írásaival találkoztam, és Siófokon is sokan segítettek összekötni szóba jöhető kutatókkal. Így állt össze a szerzőgárda. Fontosnak tartom kiemelni azt a hatalmas lelkesedést, amit mindenkiből kiváltott az ügy. Mind a szerzőkre, mind az interjúalanyokra, mind a kutatásokat segítőkre és a könyv létrejöttében segédkezőkre átragadt a lelkesedés, és ez újabb motivációt adott. 
Sokat járt levéltárba, majd az írásokat fejezetekké rendezte, és olyan új témákkal egészítette ki, mint a rendszerváltás és a helyi oktatás története. 
– Az 1956-os forradalomról szerepel egy írásom a könyvben, ez egy kevéssé ismert, de nagyon izgalmas történet – mondta Bognár Zoltán. – 1956-ban röpiratok jelentek meg Siófokon a forradalmat támogatva. Sokáig erről az állambiztonsági szolgálaton kívül senki sem tudott, de végül komoly ügy kerekedett belőle. Egy éven át nyomoztak, hogy ki lehetett az, aki a kézzel írt röpiratokat készítette, de nem találták meg. Az írásszakértő szerint mindenképpen fiatal ember lehetett. Több mint 1200 írásmintát gyűjtöttek be, de nem akadtak a nyomára. Gyanúsítottak voltak ugyan, de mindenki igazolt magának alibit. 
A kötet több vonatkozásban is végigkíséri, hogyan lett nagyközségből üdülőváros Siófok. Krániczné Bognár Zita tanulmánya földrajzi értelemben követi végig a város területének növekedését, ehhez geográfusként és informatikusként saját maga rajzolt térképet. A népesség alakulása is szembeötlő, mert néhány ezer emberből majd 25 ezres településsé vált Siófok, ahol nyaranta százezernél is többen tartózkodnak. Gréczi Emőke írt a fürdőkultúra változásairól, és Csatári Bence a szocialista szórakoztatás balatoni fellegváraként rajzolta meg Siófok ilyen irányú történetét. 
 

Fotó: MW