Itt meglelt mindent, amit szeret

2023.01.25. 07:00

Kovács Melinda: nagyon sokat köszönhetek Kaposvárnak

Kovács Melinda akadémikus az állatorvosok viszonylag szűk, összetartó családjának a tagja, melyet européer gondolkodású kiválóságok alkotnak. Kaposvár legújabb díszpolgárával szülői útravalóról és az agrárfelsőoktatásban eltöltött évtizedekről beszélgettünk.

Lőrincz Sándor

Fotós: Lang Róbert

– Édesapjának, Kovács Ferencnek, az Állatorvostudományi Egyetem egykori rektorának köszönheti pályaorientációját. Mit tart a legszebbnek e hivatásban? 
Középiskolás koromban nyaranta az Állatorvostudományi Egyetemen dolgoztam. Megismertem, hogyan élnek az itt dolgozó oktatók, kutatók, hiszen az egyetem a gyakorló állatorvosi munka mellett az oktatás és kutatás lehetőségét is kínálja. A képzés erős természettudományos alapokat adott, így az egyes tudományterületek közötti kapcsolatokat is segített felismerni. Az elmúlt években új szemléletként fogalmazódott meg a „One Health” – „Egy egészség”, amely szerint az ember egészsége nem választható el környezetének állapotától, és hogy napjaink humánegészségügyi problémái globális, komplex megközelítést igényelnek. Az állatorvosképzésben mindig megvolt ez a szemlélet, hiszen az állatorvosok feladata nemcsak kedvenc állataink meggyógyítása, egészségének őrzése, hanem az emberiség egészséges és biztonságos állati eredetű élelmiszerrel való ellátásának biztosítása is. Az állati termék-előállítás során az állat-növény-környezet együttes egészsége biztosíthatja csak mindezt. 

– Milyen erkölcsi útravalót kapott szüleitől? 
– Édesapámnak az egyetem volt a mindene, tanítónő édesanyám hivatását szintén elkötelezetten, magas színvonalon művelte. Ez példa volt számomra is, erős kötelezettségtudatot és felelősségérzést adott; amit csinálunk, azt szeretni kell. Ha valami sikerült, akkor sem felejthetem: lehet még jobban. Szüleim mások iránti tiszteletre neveltek, de arra is, hogy legyenek elvárásaim másokkal szemben. Édesapámról sokan mondják, hogy a beszélgetéseket úgy kezdte: „Miben segíthetek?”. Szeretném hinni, hogy nekem is sikerült segítenem, támogatnom a hozzám fordulókat. 


– Ragyogott az örömtől, amikor nagy taps közepette átvette a díszpolgári címet. Előtte minek örült ennyire? 
– Én mindennek tudok nagyon örülni: gyerekeim, unokáim születésének, egy jól sikerült családi ünnepnek, egy kedves gesztusnak. Mindennek, aminek értéke van, ami szeretetet sugároz. Boldog családban élek; szeretem azt a közösséget, amelyet férjemmel lépésről lépésre felépítettünk. Örömforrás a munkahelyem és környezetem, a városom megbecsülése is, amelyért végtelenül hálás vagyok. 

– Több mint 40 esztendeje van jelen a kaposvári agrárfelsőoktatásban. Ez idő alatt nemcsak tanúja, hanem tevékeny alakítója lehetett egy intézmény kiteljesedésének, majd – igaz rövid ideig – a Kaposvári Egyetem rektora volt. Nincs önben cseppnyi keserűség az elmúlt időszak történései miatt? 
– Nagyon sokat köszönhetek Kaposvárnak. Itt megtaláltam mindent, amit szerettem volna. Rektori pályázatomban ezt írtam 2019-ben: „Fő motivációm a múlt és az egyetem jövője iránti elkötelezettségem, vallva azt, hogy a vidéki egyetemeknek van létjogosultságuk, sőt, küldetésük még jelentősebb társadalmi hatású, mint nagyvárosi intézményeknek. Hiszem, hogy a Kaposvári Egyetemnek van jövője, meghatározó szerepet tölthet be a dél-dunántúli régió, valamint Kaposvár oktatási, kutatás-fejlesztési, innovációs és művészeti fejlődésében.” Én hittem ebben és ebben hiszek ma is. Természetesen fájt az önállóság elvesztése. Nem jól éltük meg, hiszen az integráció egybeesett a covid-járvány legdühöngőbb időszakával, s az első lépés alig 5 hónap alatt zajlott le, ráadásul az egyetem létrejöttének 20. évében. Akkor azt éreztem feladatomnak, hogy a Kaposvári Campusnak méltó helye legyen, és a sokszínűségét megőrizhesse. Ebben az új egyetem vezetése támogatott. Vitathatatlan, hogy az integráció előnyökkel is járt. A MATE multidiszciplinaritása új lehetőségeket nyitott meg új szakok indítására és új kutatási-fejlesztési irányok fejlesztésére. 

– Rubik Ernő szerint a boldogság nem eufória. Azt jelenti, hogy az ember elfogadja a valóságot olyannak, amilyen, akkor is, ha időnként egy kicsit harcol ellene. Önnek is szimpatikus ez a megállapítás? 
– Olyannyira, hogy azt hiszem, magam is így élek. Mást álmodtunk, de a felsőbb döntéseket tudomásul kell vennünk. Nem bánkódhatunk örökké azon, hogy „mi lett volna, ha…”, ám kötelességünk a véleményünk kimondása. 

– Guba Sándorról és Baka József­ről mindig nagy szeretettel beszél. Vannak-e rajtuk kívül olyan egyéniségek, akik meghatározták szakmai-emberi életét? 
– A precíz kutatómunka alapszabályait az alma materem Takarmányozástani Tanszékének közösségétől tanultam meg. Ma is több közös munka köt az Állatorvostudományi Egyetemhez. Hálás vagyok Sótonyi Péternek, az egyetem rektorának, azért, mert méltó módon építi a múlt értékein az egyetem jövőjét. Kaposváron Guba Sándor tragikusan korai halála után Horn Péter akadémikus és Baka József vezetésével az intézmény szárnyalt, és ebben mindannyian megtaláltuk személyes lehetőségeinket is. A legmodernebb képalkotó eljárások alkalmazására a kutatásban Repa Imre professzor és kollégáinak együttműködésével nyílt lehetőségem. S természetesen köszönöm akadémikus társaimnak is, hogy érdemesnek találtak az akadémikusi jelölésre. 

Az MTA tagja 

Kovács Melinda 1982-től a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola oktatója. 1999-ben egyetemi tanár lett. A Kaposvári Egyetem 2000-es önállóvá válásakor az Élettani és Állathigiéniai Tanszék oktatójaként dolgozott. Egyetemi pályafutása során volt dékánhelyettes, rektorhelyettes, 2019-2020-ban rektor, jelenleg a MATE Élettani és Takarmányozástani Intézetének igazgatója. 2012 óta az MTA, majd az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Mikotoxinok az Élelmiszerláncban Kutatócsoport vezetője. 1988-ban védte meg állatorvos-tudomány kandidátusi, 2005-ben akadémiai doktori értekezését. 2013-ban választották meg az MTA levelező, 2019-ben rendes tagjává. Több tudományos és szakmai testület és bizottság munkájában vesz részt. 2002-ben Heinrich Baur kutatói alapítványi díjat, 2005-ben Guba Sándor-emlékérmet, 2010-ben Szent-Györgyi Albert-díjat, 2014-ben Magyar Arany Érdemkeresztet, 2022-ben Széchenyi-díjat kapott. Férje Stickel Péter; egy orvos fia és egy jogász lánya, valamint öt unokája van. 

 

Már régóta kaposvárinak vallja magát 

Kovács Melinda budapesti születésű, de kaposvárinak vallja magát. A kérdésre, hogy tudósként, vezetőként hogy látja, mi a legnagyobb erőssége ennek a városnak, azt mondta: mielőtt Guba Sándor főigazgató hívására Kaposváron elkezdte a pályáját, nyári szakmai gyakorlatait is itt töltötte. 

– Megfogott a közösségi szellem és az, hogy a jó elképzelések szabad utat kapnak – tette hozzá Kaposvár új díszpolgára. – Ez tartott engem is 40 évig ugyanazon a munkahelyen. Többször volt ugyan olyan fordulópont az életemben, amikor elgondolkodtam: biztos, hogy így és itt akarom-e tovább folytatni, de mindig több jutott a „mellette” érvekből, és nem bántam meg. Kaposváron gyorsan lehetett személyes kapcsolatokat létesíteni, ami megkönnyítette a mindennapokat és otthonosságot adott. A főutcán még lovaskocsi járt a 80-as évek elején, ma egy virágzó európai város, egyetemi és kulturális központ, az ország egyik legszebb természeti csodájával, a Zseliccel körülölelve. Azt látom, hogy az utóbbi években végre közelebb került egymáshoz a város és az egyetem; ebben nagy szerepe volt a hiánypótló képzések beindításának. Ezt a kapcsolatot kell fejleszteni, kiszélesíteni, a szellemi kapacitás maximális kiaknázásával. Egy város életében a vérkeringést, a lüktetést a fiatalok adják. Tartsuk meg őket! Azoknak a fiataloknak, akik a kaposvári képzőhelyet választják, adjunk több lehetőséget a városi szórakozásra, közösségi tereket, programokat! 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában