A látvány mindenért kárpótolta a lelkes somogyi várfoglalókat

– Dolgozott népművelőként, egy időben a vármegyei szakszervezeti könyvtár igazgatója volt, majd a vármegyei önkormányzat humánszolgáltatási főosztályának főtanácsosa. Családjából hozta magával a tudás iránti vágyat, vagy a belső motiváció volt az erősebb? – kérdeztük a Somogy Polgáraiért díjas elnökhelyettest. 
– Olyan családban nőttem fel, ahol mindenki szeretett olvasni. Sokat jártunk moziba, színházba, kirándulni. Persze ez nem volt nehéz, mert Budapesten éltünk, ahol minden adott volt a művelődéshez. Ahogy megtanultam olvasni, beiratkoztam a Szabó Ervin Könyvtár Gyermekkönyvtárába. Azóta is rendszeres könyvtárlátogató vagyok. Apukám amatőr festő is volt, általa megismerkedhettem a képzőművészettel is. Jó iskolákba jártam, kiváló pedagógusok tanították az irodalmat, a történelmet, de a többi tantárgyat is. Énekeltem kórusban, mondtam verset, táncoltam együttesben. Emellett kipróbáltam néhány sportágat is, végül megmaradt az úszás meg a kerékpározás. Mozgalmas és tartalmas volt az ifjúkorom, amelyre gyakran gondolok vissza ma is, és élményeimről szívesen mesélek unokáimnak. 
– Az egyesület mennyire fogékony az ön által javasolt programokra, vagy konszenzus kérdése, kit mikor hívnak meg, hova kiránduljanak, mit nézzenek meg? 
– Tizedik éve vagyok tagja az egyesületnek, s nyolc éve elnökhelyettesként szervezem a csoport programjait. Kissné Keczeli Gyöngyi elnök a legfőbb segítségem ebben. Az elnökség dönt az éves programsorról, amelyet nagy örömmel fogadnak tagjaink. Általában 8-10 eseményre került sor egy-egy esztendőben. Az előadásokon vendégünk volt művész, orvos, építész, irodalomtörténész, újságíró, pap, levéltáros, pálinkafőző, de a vármegye és a város vezetőivel is találkozhattunk. Országjárásunk során Soprontól Sárospatakig, Veszprémtől Hollókőig sok-sok élményt szereztünk. Humorosan azt is mondhatnám: várfoglalók vagyunk, hiszen egy tucatnyi várat meglátogattunk már. Ezek közül talán a füzéri vár meghódítása jelentette a legmaradandóbb élményt, ahol egy ideig a szent koronát is őrizték. Magam is csodálkoztam azon, hogy ezek a többnyire idős, 70–80 éves emberek milyen kitartóan és lelkesen mászták meg a hegyoldalt, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket. Emellett természetesen nem feledkeztünk meg Somogyország látnivalóiról sem, s minden évben elmentünk egy-egy budapesti kirándulásra is. Az elsők között csodálhattuk meg a Magyar Zene Házát, amelynek japán tervezője, Fudzsimoto Szú számos nemzetközi elismerés után most vette át a Közmédia Év Embere díját. A felújított Operaházat és a Rumbach-zsinagógát is megnéztük; mindegyik lenyűgöző élményt jelentett. Ugyan a pandémia miatt némi szünetet kellett tartanunk, de tavaly már újult erővel került sor 11 programra. 
– Hol tartják helyi összejöveteleiket? 
– Az Agórában, ahol a város jóvoltából nem kell terembérletet fizetnünk és a szükséges technika is rendelkezésünkre állt. Ám mivel az ismert helyzet miatt az intézmény bezárt, így a Takáts Gyula-könyvtárban kaptunk lehetőséget a találkozók megrendezésére, és a szükséges szervezési feladatokat is meg tudjuk itt oldani. 
– A közösségépítés mennyire hatékony az egyesületükben? Vagy ilyet ne kérdezzek, hiszen a „békebeli” köztisztviselők mindannyian közösségi emberek? 
– Igen, nem állunk távol az igazságtól, ha ezt kijelentjük. Az egyesület létszáma általában 60-70 között mozog. Új belépőink között már volt kormányhivatali munkatársak is vannak. A nagy többség régen vagy már a kezdetektől tag. Összeszokott közösség a miénk, kimagasló a részvétel és remek a hangulat rendezvényeinken. 
– Önök nagy idők nagy tanúi. Néhány történetet mindegyikük fel tudna idézni az életükből. Ráadásul az oral historynak egyre nagyobb az ázsiója. Nem kellene kötetbe rendezni egy-egy, a közigazgatás-történet szempontjából is érdekes sztorit? 
– Érdekes, amit felvet, de szerintem egy kötet nem is lenne elég erre. Mindenesetre várjuk a vállalkozó szellemű szerzőt. 
– A tagdíjakon kívül milyen támogatást kapnak? 
– A vármegyei önkormányzat és Kaposvár önkormányzata, a polgármesteri hivatal évről évre, ha szerényen is, de támogat bennünket. Emellett tagdíjakból és részvételi díjakból fedezzük a programok költségeit. Pályázni nemigen tudunk, mert a legtöbb központi kiírás jelentős önrészt kíván, amit mi képtelenek vagyunk biztosítani. 
– Hogy alakul az idei év? Milyen programokkal rukkolnak elő? 
– Az idei tervekkel a tavaszi beszámoló, illetve vezetőségválasztó taggyűlésünkön foglalkozunk majd. Mindenesetre már elkezdtük a munkát: megnéztük az El Greco-tárlatot, és ellátogattunk a Néprajzi Múzeumba is, valamint hamarosan sor kerül hagyományos farsangi estünkre is. 

Fotó: MW

„Mindenevő” az elnökhelyettes

A könyv élni és szeretni tanít. Tóth István pedig szenvedélyes olvasó. S hogy most éppen mit olvas? Így válaszolt: – Ahogy a színházi előadások, a filmek és a koncertek, úgy a könyvek kapcsán is „mindenevő” vagyok. Most éppen Egressy Zoltán könyvét, a Jolka harangja című regényt olvasom, melyben egy halni készülő paraszt­asszony mondja el élete történetét. Előtte pedig egy kiváló politikai krimit tettem magamévá; Daniel Silva A csellista című, élvezetes művét szívesen ajánlom másoknak is, de már nálam van az egykori remek színész, Paul Newman életéről szóló kötet is.