Laktanyában várta a mennyország

2023.02.04. 09:00

Gyerekként sokat éhezett, felnőttként a fél hadsereget ő látta el élelemmel

A 90. életévét töltötte be Bokor László, aki élelmezési szolgálatfőnökként rengeteg somogyi katona étkezéséért volt felelős hosszú évtizedeken át.

Kovács Gábor

Fotó: Lang R.

– Felnőttként egy fél hadsereget etetett, élete során önnek jutott mindig elegendő élelem? 
– Sokat nélkülöztem, gyerekként nemcsak a betevőm, de az életem is kérdéses volt. Édesanyám meghalt tüdővészben, ez a 30-as években gyakori betegség volt. 9 évesen Deszkre kerültem tüdőszanatóriumba, mert én is tbc-s voltam. Ott sok gyerek meghalt mellettem, és kértem az Istent, hadd éljek 30 évet. Boldog voltam, amikor megéltem. Most pedig már harmadszor is elkerültem a 30-at. Lelencként egy nincstelen paraszt családban nevelkedtem harmadmagammal. Gyerekkoromban sokat éheztem, szegénység volt és infláció. Semmink sem volt, egyik napról a másikra éltünk, kukoricán, darán, répán, a cukorrépa melaszán tengődtünk. Később a logisztikában az élelmezés területén helyezkedtem el, mert mindig azt mondta a nevelőapám, hogy cukrász vagy pék legyél, mert amit elrontasz, azt meg tudod enni. Enni az nagy dolog volt akkor, mert a második világháború nincstelenséget hozott. Akkor nem az számított, hogy milyen a munka, csak legyen. Amikor a honvédségnél először kaptam enni, a mennyországban jártam. 
– Hogy került a honvédséghez? 
– A nevelőszüleim elküldtek Pestre ipari tanulónak 17 évesen. Elvégeztem a szakiskolát, de az ötvenes években dúlt a hidegháború. Önként jelentkeztem tiszti iskolába egy toborzáson. Sztálin halála után Nagyatádra kerültem mint tiszthelyettes. 1956-ban az ezredet Pécsre vezényelték az A/1-es (volt ávós) laktanyába. Akkor jöttek be az oroszok. A magyar csapatok páncéltörő ágyúkat telepítettek az út mentén, hogy felvegyék a harcot a szovjet harckocsikkal. Az ezred megadta magát, fogságba estünk, három napig a padláson voltunk elkülönítve, mindenünket elvették, de a maroklőfegyvert meghagyták. Utána feloszlatták az ezredet, és visszakerültem Nagyatádra. Aztán Nagykanizsára vezényeltek egy lövészezredhez, majd a kaposvári Füredi 2-es laktanyába, az akkori nevén mozgó rakétatechnikai bázisra (MRT) ellátó szakaszparancsnoknak. A nyugállományba vonulásomig ott szolgáltam. 

Fotós: Lang R.


– Milyen volt az élet a rakétatechnikai bázison? 
– A legnagyobb eseményt az jelentette, amikor kiutaztunk a Szovjetunióba, a Kaszpi-tenger könyékére éles lövészetre. Minden lövészeten részt vettem mint élelmezési szolgálatfőnök. Az összevont hadtápegység parancsnokaként az ezred élelmezése és ellátása volt a dolgom. A harcászati gyakorlatokon a nagy távolságú vasúti szállítások biztosítása azt jelentette, hogy 3-4 ezer kilométert mentünk 7-8 napon keresztül. Ezalatt naponta kétszer meleg és egyszer hideg élelmet kellett biztosítani. A tartós élelmiszereket Magyarországról, a romlandót a Szovjetunióból szereztük be. Ebben az időszakban több kitüntetést, elismerést kaptam a munkámért. 1988 áprilisában vonultam nyugdíjba, de a kapcsolatom nem szakadt meg a honvédséggel. Katonai vegyesboltot vezettem a két kaposvári laktanyában és Taszáron is. Amikor itt voltak az amerikaiak, az ő ellátásukat is biztosítottam, valamint a külföldön lévő kontingenseknek is szállítottunk Afganisztánba, Okucsányiba, Irakba úgy, hogy az alapanyagokat itthon szereztük be, és repülőgépen vittük a békefenntartó magyar katonáknak. 1952-től 2014-ig a honvédség kötelékében dolgoztam. Amikor bevonultam a Néphadseregbe, még a Varsói Szerződés tagjaként szolgáltunk, majd a rendszerváltás után NATO-tagállam lettünk, tehát minden katonai tömbről van tapasztalatom. 
 

Surranótársak 

– Régen azt mondták, hogy a szakács az ezred kis orvosa, ő táplálja a katonákat, hogy jó kondiban és jó hangulatban legyenek – mondta Bokor László. – Az 50-es években még anyaggazdálkodás volt, norma szerint. Egy katonának 60 deka kenyér járt egy napra, 20 deka hús, 10 deka rizs és száraztészta. Az alapvető élelmiszereket szárítva kaptuk, a hagymát, a káposztát. A szárazföldi erők, majd a páncélosok, aztán a repülősök kapták a legjobb minőséget. Ma már nincs gond azzal, hogy mit együnk, mert van minden. 
Bokor Lászlónak egy lánya, egy unokája és egy most 7 éves dédunokája született. 

A nyugdíjas törzszászlós rengeteg ember napi ellátását megteremtette az eltelt évtizedek alatt. Ez sok ezer katonát jelent, még ma is gyakran ráköszönnek az utcán, tisztelettel beszélnek róla azok, akik visszaemlékeznek a régi katonaidőkre. A nyugdíjas katonák között szerveződött Surranótárs Facebook-csoportban is sok dicséretet kap, sokszor emlegetik, hogy milyen jól vezette a szakácscsapatot, és milyen jól ellátta az állományt. 
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában