A szabad akaraton múlik, élünk-e a lehetőségeinkkel

A csurgói születésű egykori felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkárt arról kérdeztük, mi jutott először eszébe, amikor az Országház kupolatermében zajló kitüntetési ünnepségen átvette e rangos kitüntetést. Azt mondta, az ember ritkán él át ilyen katartikus pillanatot s megilletődöttséget, mint amilyen most kerítette hatalmába. 
– A szüleim képe villant fel először, akik már nem élnek, de akiknek az életemet köszönhetem és a hivatásomat is – mesélte lapunknak –, hiszen nekem az volt minden vágyam, hogy kutatófizikus legyek, ám ők úgy látták: nem való az nekem. Arra ösztökéltek, legyek inkább orvos. Hallgattam rájuk, és bátran állíthatom, nem bántam meg. Természetesen saját családom, gyermekeim, s a négy csodálatos unokánk sok színt és értelmet hoztak és hoznak életünkbe. Aztán elém úszott néhány csurgói tanárom képe a Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumból. 
Először Pókos Ferenc tanáromé, aki latint és történelmet tanított nagyszerűen; nem véletlenül állítottunk számára, mi egykori tanítványok, egy emlékművet 2019-ben az egykori alma materünkben. A kémia szakos Fülöp József volt az osztályfőnököm, aki egyszer csak bejelentette: „Figyelj, Jóska, akkor a jövő héten elmegyünk az országos kémiaversenyre!” S tényleg nem viccelt. Elvitt magával, és 4. lettem. Ha előbb szólt volna, lehet, hogy előkelőbb helyen végzek, de én ennek is nagyon örültem. No és ott volt Horváth József, aki az oroszt próbálta elsajátíttatni velünk a 60-as évek végén, ám ő sokkal több volt egy átlag nyelvtanárnál, ugyanis az óra egy bizonyos részén orosz klasszikus zenét hallgattatott velünk. Ha az orosztudásom nem is maradt meg, de a muzsika iránti rajongásom igen. Zseniális volt e kezdeményezése, és hál’ Istennek a tanár úr ma is meghatározó személyisége Csurgó kulturális, művészeti, helytörténeti és irodalmi életének. 
A professzor emlékezett arra is, hogy 1971-ben meghatódott, amikor a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója lett, s most, ennyi év után visszagondolva is azt tartja: élete meghatározó élménye, útba indító bázisa volt az egyetemi lét. 
– Az ott tapasztalt szellemiség szinte megcsapott, és végtelen hálás vagyok tanáraimnak, hogy korán bekapcsolódhattam a tudományos kutatásokba – mesélte lapunknak az egykori csurgói diák, akit arra kértem, üzenjen a jelenlegi egyetemistáknak. – A diploma ma is érték, ezért arra buzdítom a hallgatókat: tanulni, tanulni, tanulni. 
Felkapom fejem a lenini intelem hallatán, de a professzor mosolyogva megjegyzi: Ez nem politikai meggyőződés kérdése, és ebben speciel Leninnek igaza volt. Tanítványaimat ma is folyamatosan arra próbálom motiválni, egész életükön át törekedjenek arra, hogy élmény legyen számukra a tanulás! Tegyék ezt kreatív módon, és az elsajátított tudás úgy hasznosuljon, hogy azt mindenki lássa és érezze – kihasználva a kutatás kínálta innovációs lehetőségeket. 
Bódis professzor arról is beszélt: sorsáért, életpályájáért végtelenül hálás Istennek. Vallja: a Teremtő mindenkinek kijelöl egy utat, ha úgy tetszik, megírja sorsát, ám az már az egyéntől, az embernek meghagyott szabad akaratától függ, hogy jól vagy rosszul tud-e majd gazdálkodni a lehetőségeivel. 
– Az Isten ott van minden ember szívében, lelkében, tudatában, ezért végtelenül fontos a hit – summáz a kitüntetett egyetemi tanár. – Akkor is az volt, amikor nem lehetett beszélni róla, most meg hogy lehet, még inkább. 
Az elmúlt rendszer évtizedeit sem kell letagadnunk, hiszen sokan éltünk abban a korban, és így teljesedhetett csak ki az életünk. 

Aktív nyugdíjas évekre készül

Bódis József ez év júliusában lesz 70 esztendős. Jelenleg egyetemi tanárként dolgozik Pécsett, és az egyetemet működtető alapítvány kuratóriumi elnöke. Ez fontos pozíció, de nem azért, amiért sokan gondolják. A kuratórium nem irányít, hanem fenntartói funkciót lát el, bízik abban, hogy hamarosan minden érintett érzékelni fogja a modellváltás előnyeit, pozitív hatásait. Baranya vármegye és Csurgó díszpolgára aktív nyugdíjas évekre készül; azt tervezi, bizonyos szintig a betegellátásban is részt vesz majd, és nem szeretne lemondani a katedráról sem. 
Természetesen saját családom, gyermekeim, s a négy csodálatos unokánk sok színt és értelmet hoztak és hoznak életünkbe.