Rendkívül borúlátó az Angliában élő somogyi orvos

– Édesapja Hetesen volt jónevű körorvos, gyerekkorában vágyott már az orvostáskára és a fehér köpenyre? 
– Amennyire emlékszem, gyerekkoromban három fő érdeklődési kört jelöltem meg, amikor a környezetemben lévő felnőttek és a rokonok oly gyakran kérdezősködtek efelől: régész, palentológus vagy űrhajós szerettem volna lenni. 
– Amikor átvette orvosdiplomáját az egyetemen, akkor azt mondta: még nem döntötte el, szülész-nőgyógyász lesz-e vagy kórboncnok... 
– Érdekes, erre nem emlékszem, a neurológia és a pathológia viszont komolyan felmerült bennem… 
– Aztán benn maradt az egyetemen... 
– Valóban, végül Pécsett a Pathológiai Intézetben kezdtem pályafutásomat intézeti orvosi beosztásban, a szokásos oktatás-kutatás-orvosi rutin, vagyis a „3 az 1-ben” feladatkörben. Azért maradtam benn az egyetemen, mert vonzott a kutatás lehetősége, illetve az, hogy úgy éreztem, a napi számtalan orvos-beteg kapcsolat sikeres lebonyolítása túl nagy kihívás lenne. Később váltottam – orvoslátogatóként a gyógyszeripart választottam –, amiben elsősorban az úgynevezett work-life balance volt a döntő, a munka és magánélet egysége, harmóniája. Emellett pedig az a paradox helyzet állt elő, hogy miközben 6 évig napi szinten hoztam a betegek további sorsát alapvetően befolyásoló döntéseket, diagnózisokat, valamint a jövő orvosgenerációit oktatva szintén felelős szerepet töltöttem be, a saját életemben a döntési lehetőségeim rendkívül korlátozottak voltak az anyagi elismerés hiánya miatt. De említhetném a közalkalmazotti törvénnyel kapcsolatos várakozásokat is, vagy olyan érdekességeket, hogy amikor az oktatók számára kedvező változások történtek, akkor mi egészségügyi dolgozónak számítottunk, amikor az egészségügyi dolgozókat érintette pozitív változás, akkor felsőoktatási dolgozók voltunk... 
– És akkor egyetlen megoldás létezik, hogy Angliába települjön az ember gyereke… 
– Ez már mintegy 10 év magyarországi gyógyszeripari munka után történt. Szüleim megszerettették velem az utazást, más országok, nyelvek megismerését. Anglia különösen vonzott történelme, nyelve, hagyománytisztelete miatt, no meg a tájak, kastélyok, tengerpartok is igézően szépek. Az ország éghajlata is optimális; nincs se túl meleg, se túl hideg, illetve másfél évtizede még ez nem volt jellemző, ám azóta már itt is érzékelhető a klímaváltozás hatása. Amikor 2005-ben az akkori munkahelyemen lehetőség nyílt megpályázni cégen belül a dél-angliai irodában az orvosi osztályon egy pozíciót, nem haboztam. Azóta itt élek és dolgozom, igaz, már jó ideje home office-ban, de továbbra is Angliában. 
– Gyógyszerbiztonsággal foglalkozik, a különféle gyógyszerek mellékhatásait vizsgálja. E szakterületnek mi a legfőbb vonzereje? 
– Ez rendkívül szerteágazó terület, több terápiás területen folytatott klinikai vizsgálatban vehetek részt, illetve már forgalomban lévő gyógyszerek esetében is vizsgálom a szerek biztonsági profilját. Nem lényegtelen szempont, hogy a munka jellegéből adódóan bárhol tudom végezni, ahol megfelelő internetkapcsolat van. 
– Úgy hírlik: a magyar kutatók közel állnak ahhoz, hogy felfedezzék a rák ellenszerét. Meddig kell még várnunk rá? 
– Mivel többféle daganatos betegség létezik, különböző molekuláris háttérrel, melyek más-más támadáspontot igényelnek, nem valószínű, hogy bármikor is lesz egy konkrét, mindent gyógyító ellenszer. A fejlődés azonban hihetetlen iramú, számos daganat esetében már korántsem halálos a „rák”, de a korai felismerés, szűrővizsgálatok fontosságát továbbra sem lehet eléggé hangsúlyozni. 
– Milyen gyakran látogat haza? Úgy tudom, édesanyja Magyarországon él… 
– Húgom is kiköltözött már az Egyesült Királyságba, de édesanyám továbbra is Magyarországon él, és nem is tervez országváltást. Viszonylag gyakran járok haza; évente 1-2 alkalommal pár hetes tartózkodásra autóval is átszelem a kontinenst. 
– Milyen információi vannak a magyar egészségügyről? Ha úgy adódna, befeküdne magyar kórházba? 
– A magyar állami egészségügyről inkább csak a hírek és édesanyám megtapasztalt élményei alapján tájékozódom, személyes tapasztalatom kevésbé van. Tüdőszűrésre járok – természetesen önköltséges alapon –, de azért a kórházi befekvést meg kellene fontolnom, már csak azért is, mert a tajszámom nem aktív. Természetesen az angol egészségügyben is szembesülnek a betegek kihívásokkal, ezt magam is megtapasztalhattam, és az elmúlt hónapokban több egészségügyi sztrájk is volt nálunk. 
– S a magyar orvostársadalomnak, amelynek most emelték a bérét, milyen üzenetet fogalmazna meg? 
– Ez csak első hallásra egyszerűnek tűnő kérdés, de ha alaposan belegondolok, rá kell döbbennem, hogy nem tudok mit üzenni az orvostársadalomnak, de a politikusoknak, a döntéshozóknak, a pénzügyi szakembereknek és a vállalkozóknak sem. Rendkívül ború­látó vagyok az emberi civilizáció jelen állapotát és a további fejlődést – vagy mondjak inkább hanyatlást? – illetően. Üzenetemben ugyanis semmi újat nem tudnék mondani. Az elmúlt néhány ezer év folyamán számos, a történelem forgatagában részben már letűnt civilizáció gondolkodói minden hasznos tanácsot leírtak, csak el kellene olvasni ezeket, és egyszer végre tanulni belőlük. 
– Szívesen hazatelepülne, vagy Angliát nem adná semmiért? 
– Nem tudom, hova települnék szívesen, ez a kérdés egyébként bennem is egyre gyakrabban visszhangzik a világpolitikai helyzet miatt is, ugyanis egy haditengerészeti bázis van a közelünkben. No és az életkorom miatt is. Anglia sem olyan, mint 15 éve volt. Akkor úgy éreztem, „hazaértem”, ez az az ország, ahol igazán otthon vagyok. Azóta azonban rohamosan változik a helyzet, elszomorító a társadalom állapota, a széthúzás, a józan ész és a hosszú távú gondolkodás hiánya. Elég, ha csak két példát említek: a Brexitet és a Skócia kiválását szorgalmazó politikusok munkásságát. A 21. században már fel kellene ismernünk, hogy a széthúzás több kárt okoz, mint előnyt. 
 

A Táncsicsból indult

A Táncsics gimnáziumban negyven éve érettségizett. – Valamennyi tanáromra csak szeretettel és tisztelettel tudok visszatekinteni. Közülük kiemelném Pálfi György osztályfőnököt, aki matematikát és fizikát tanított nekünk, és aki a maga nemében zseni volt. Éppen tíz éve halt meg. Tóth Sándor angoltanár is különleges személyiség volt, akinek szintén sokat köszönhetek, no és a kémiát tanító Szántó László tanár úrnak. 
 

Ritka nárciszok 
Kónya Tibor szeret utazni. Feleségével, Timivel járja a világot. Kedvenc időtöltésük a kertészkedés. A különleges növényeket kedvelik, mint például a ritka nárciszfajtákat. A házigazda legszívesebben archeológiai, illetve történelmi témájú köteteket olvas angol és magyar nyelven. Fő vágya, hogy eljusson a me­galitikus-poligonális építkezés emlékeihez Peruba és Egyiptomba. 
 

Kónya Tibor Angliát választotta második hazájának 
Fotó: MW