Szívükbe és karjukba zárták a szeretett mezőcsokonyai pedagógust a kisdiákok

A tanárnő több mint ötven évet töltött el a helyi általános iskolában. Ebből nyolcat diákként, néhányat főiskolásként, a legtöbbet - összesen negyvenet - tanárként. Tóth Rózsa lapunknak elmondta: Kaposváron is lett volna lehetősége tanítani annak idején, de a főiskolai évei alatt nagyon megszerette a mezőcsokonyai intézményt és a kollégáit, ezért úgy döntött, hogy szülőfalujában kezdi el szeretett hivatását gyakorolni.

– Dolgoztam könyvtárosként, az úttörő mozgalom idején csapatvezetőként, tanítottam technikát, rajzot alsósoknak és felsősöknek, valamint voltam osztályfőnök is – sűrítette bele egy mondatba az elmúlt négy évtizedet Tóth Rózsa. – Amikor kezdtem a pályát, akkor a digitális világ még nagyon távol állt tőlem. Az 1980-as években otthon is csak egy vezetékes telefonom volt, amit protekcióval szereztem. Az iskolában egyetlen írásvetítőt tudtam használni. Amikor a koronavírus-járvány idején beindult a digitális oktatás, nagyon furcsa helyzettel találtam magam szemben, mert kiszorultunk az iskolából és virtuálisan kellett kapcsolatot tartanom a diákjaimmal. 

Mindig is igyekeztem résztvenni képzéseken. A negyven év alatt csaknem 30 olyan tanfolyamot végeztem el, ami a tanítói munkámat segítette – tette hozzá a mezőcsokonyai pedagógus.

Tóth Rózsa elmondta, barátai, ismerősei folyamatosan hívták különféle rendezvényekre és programokra, melyekre eddig nem volt ideje. Most, hogy nyugdíjba vonul, igyekszik bepótolni az elmaradt találkozókat, programokat. De nem csak a jól megérdemelt pihenés miatt lesz értékes az elkövetkező időszak, hiszen barátai mellett hat hónapos unokája is többet láthatja a nyugdíjba vonult pedagógus mosolyát.