Gyanús csomag

A világpolitika vegyen bár száguldó fordulatokat, egy vidéki nyugdíjasnak mégis állni látszik az idő, miközben a mozgóboltot, a mobilpostást vagy éppen a csomagküldő szolgálatot várja. Az einsteini relativitáselmélet módján ezt egy futár másképp éli meg, siet, néha kapkod, szorítja a határidő, hogy mindenhová odaérjen. A kistelepüléseken nincs csomagpont, kisbolt is alig, mert forduljon bár lassan lefelé az infláció, azért még mindig jókat harap a vevőkön kívül a kiskereskedőkbe is. Az interneten a kiszállítási díjjal együtt is némileg olcsóbb és legalább beszerezhető minden, de előfordulhat, hogy ütődött lesz az áru. 
Néha szemmel nem látható a sérülés a csomagon vagy a terméken, a megrendelőnek viszont csak három napja van, hogy jelezze a problémát, hívta fel a figyelmünket erre egy olvasónk. Ő kifutott a határidőből, mert közben bevizsgáltatta az árut, hogy biztos legyen az igazában. A három nap lejártával már csak a békéltető testülethez fordulhat, sóhajtott. Eltűnődtem azon, hogy a kereskedelem és a szolgáltatások terén kívül kéne egy jó nagy békéltető testület a világban, amelyre kötelező érvénnyel hallgatniuk kellene a nagyhatalmaknak. Én ebbe a békéltető testületbe csupa nyugdíjast választanék, unokázós, sokat megélt, sokat dolgozott, tiszteletreméltó, egyszerű embereket. 
Ők döntenének arról, kell-e a világnak háború, infláció, mesterséges intelligencia és tiktokozás meg más egyéb hajcihő. De sajnos mindez csak utópia, nem sok beleszólásunk van abba, merre halad a világ. Ehelyett várom én is az élettől kapott csomagomat, jön-e a futár füstölgő gumikkal.