Újra székhez szegezik a szurkolókat a legaranyosabb vízilabdás fiúk

– Hogyan fogadta, amikor megtudta, hogy a széles vászonra kerülnek? 
– Nem lepődtem meg, mert 2000 óta folyamatosak voltak a próbálkozások és ötletelések arról, hogy a csapat történetét meg kellene filmesíteni. 2000 őszén még egy olimpiai aranyról beszéltünk, és ahogy az aranyak száma emelkedett, ráadásul kétszer is, egyre többen szerettek volna a csapatról filmet csinálni. Végül az a team készítette el a filmet, amelyik legrégebben követte figyelemmel a csapatot. 

– Milyen érzés volt először megnézni a filmet? 
– Kicsit hosszúnak éreztem, mert a film tartalma nekem nem volt újdonság, mégis, számomra is tartogatott érdekességeket. Ahogy a külföldi ellenfelek nyilatkoztak a csapatról, mindenképpen lekötött. 

– Amikor elvállalta a válogatott felkészítését, tudta, hogy ilyen sikeres lesz a közös útjuk? 
– Ha tudtam volna, előbb is elvállaltam volna és jóval több pénzt kértem volna érte. Nem tudtam. Ahogy a csapat és a stáb végigélte azt a két hetet egyik-másik olimpián az olimpiai faluban az edzéshelyszíneken, a meccshelyszíneken, a küldöttség tagjai a végén azt mondták, hogy rajtunk látták az első naptól, hogy meg fogjuk nyerni. Mi nem tudtuk, hogy meg fogjuk nyerni. Benne volt a levegőben, hogy ez a csapat lehet sikeres, de hozzáteszem, hogy mindegyik olimpián rajtunk kívül volt legalább egy, de volt hogy további három aranyérem-esélyes. Mi az esélyesek közül lettünk az az egy, aki azt a konkrét olimpiát megnyerte és egymást követő három olimpián megtette. Utólag nagyon könnyű azt mondani, hogy persze, mi voltunk a legjobbak és ez így volt normális. Ez azért lett így normális, mert kellő pillanatban mindig valaki hozzátett valami olyat, amit az ellenfél nem tudott. 

– Mennyire tartja a kapcsolatot a csapat egymással? 
– Van, aki meglehetősen ritkán kontaktál, mert olyan életkörülmények között él, vagy olyan helyen lakik. Valaki napi szinten. Ilyet, hogy huszonegyen együtt legyünk egyszerre egy helyen, ez azért ritka. Vannak, akikkel nagyon gyakran találkozunk, beszélgetünk, ebédelünk, vacsorázunk. 

– A 2020-ban elhunyt Benedek Tiborról nagyon sok információt osztott meg a fim alkotója. Az egész ország egyöntetűen gyászba borult... 
– Tibi csapatkapitány volt és ilyenformán a csapatkapitányi feladatokat fantasztikus szinten látta el. Meglehetősen zárkózott volt korábban, bizonytalan is voltam, hogy tud-e majd nyílni ahhoz. Jól megcsinálta. Nyilván mindannyiunkat megrázott. Mi tudtuk korábban, hogy nincsen jól és előfordulhat a végkifejlet, ahogy ez meg is történt. Megtaláltuk a módját, hogy elbúcsúzzunk tőle. 

– Megható pillanatok, amelyeken Benedek Tibor szerepel. Mennyire kíséri figyelemmel a fia, Mór pályafutását? 
– Kicsi kora óta ismerem. Látom a fejlődését, a lehetőséget. Gyakorlatilag már most, 16 évesen magasabb az édesapjánál. Benne van minden ahhoz, hogy nagyszerű játékos legyen, de azzal is meg kell küzdjön, hogy hajlamos a közvélemény a gyermeket az apjához hasonlítani. 

Követi a szeretet

– Igazából azért volt a csapat szeretetreméltó, mert jól volt összeválogatva – húzta alá Kemény Dénes. – Nem öndicséretből mondom, de elég egy-két olyan játékos a tizenháromból, aki miatt a csapat nem ilyen egységes. Az átjön a szurkolók irányába és akkor nem szeretnék őket, ha a csapaton belül van valami széthúzás. Amióta a filmet bemutatták, engem újra sokan megismernek és megállítanak az utcán. Ez a fajta szeretet kedves és nem lehet megunni – mondta a sikerkovács kapitány.