Kun István csaknem fél évszázada gyarapítja Petőfi-gyűjteményét

– A hetvenes évek elején kezdtem komolyabban foglalkozni a gyűjtéssel, amikor is tudomásomra jutott, hogy egy Amerikában élő magyar 150 Petőfi verseit tartalmazó könyvet ajándékozott a múzeumnak – kezdte mesélni szenvedélyének történetét Kun István. – Mivel munkám során sok helyen megfordultam az országban, mindenhol az antikváriumokat kerestem fel először, ahol megvásároltam a költővel kapcsolatos kiadványokat. Szerencsére abban az időben még olcsón hozzájutottam ezekhez – folytatta az egykori honvédtiszt. – A legrégebbi versgyűjteményem 1848-ból, míg az első vele kapcsolatos írás 1862-ből való – mutatott körbe az otthonában. 

Meglepő módon azonban a könyvek között sokféle anyagból és formában készült baglyok sorakoztak, amelyek száma Kun István szerint eléri az ezerötszázat. – Ez a másik szenvedélyem, a családtagok mellett az ismerőseim is gyakran ajándékoztak meg vele – tette hozzá Kun István. – Több mint tíz országból érkeztek szobrok a gyűjteményembe. Van olyan is, amelyiknek féldrágakőből van a szeme, a másik a pontos időt mutatja, de van marcipánból és csokoládéból készült madaram is. S hogy a bagoly hangjára is emlékezzek, egy órám idézi fel a huhogását – mondta mosolyogva. 

Mindemellett mégis Petőfi a legfontosabb számára, ugyanakkor keveseknek beszélt erről a szenvedélyéről. Felkérésre azért szívesen tájékoztat a költőről, legutóbb Várdán tartott előadást. – Azért még vannak kérdőjelek vele kapcsolatban, a legnagyobb talán éppen a halálának körülménye – folytatta Kun István. – Ebben is lehetne előrelépés, ha megvolna minden érintett fél részéről az akarat – tette hozzá. – A legfontosabb azonban, ahogy vármegyénk irodalomtörténésze, Laczkó András fogalmazott: aki az igazi Petőfit akarja megtalálni, annak nem a földi maradványait kell keresni, sokkal inkább a műveit lapozgatni. Mert a költő bennünk létezik, és minél többen találkoznak a költészetével, annál tovább él az emléke – emelte ki. 

Kun István nemcsak gyűjt, de időnként szaval is a számára legszebb versekből. – Bevallom, én csak tőle olvasok, számomra ő jelenti a költészet csúcsát – mondta. – Verseiben mindig önmagamra találok, kevés költő van a világon, aki ennyire sokoldalú a témaválasztásban, és az érzelmeket ilyen széles skálán képes megszólaltatni. Nem véletlenül a magyar költők közül az ő verseit fordították le a legtöbb nyelvre, és szerintem ő a legnépszerűbb a nyugdíjas társaim között is – mondta Kun István. 

A legnagyobb büntetés az volt, ha eltiltották az olvasástól

Kun István arról is beszélt, hogy mivel nehezen tanul verset, gyerekkorában is inkább olvasni szeretett. A legnagyobb büntetése is az volt, ha eltiltották ettől. Igazából akkor lett Petőfi-rajongó, amikor elolvasta a XIX. század költői című versét. Amúgy szíjgyártó volt az eredeti szakmája, majd a mestersége alkonyán jelentkezett tűzoltónak Kaposváron. Sok helyen, még az Alföldön is szolgált, majd Taszáron átlépett a katonaság kötelékébe. A két állományban huszonhárom évet töltött, honvéd törzszászlósként ment nyugdíjba. A felmenői Erdélyből származtak, ő azonban már Kaposváron született és itt is élt sokáig. A családalapítás után, 2013-ban Magyaregresen telepedett le, két gyermeke született. Mivel a közösségi élet mindig is vonzotta, párjával beléptek a helyi nyugdíjasklubba, amelynek azóta is aktív tagjai. Felesége remek versmondó, akivel együtt ápolják Petőfi emlékét is.