Tükreink

A békességteremtés kulcsa mindenkinek a saját kezében van, így a „rendrakást” is magunknak kell elkezdeni. Először – bármily fájó és próbatételekkel teli is –, magunkba tekintve, és akkor esélyt kaphatunk arra, hogy a környezetünk is változzon. Igen ám, de gyakran szembetegség nélkül is homályossá lesz a látásunk. A tükörbenézés pedig gyakran kijózanító. 
Akkor is, ha mások tartják elénk, ami bárkivel megeshet. Még a kulturális és innovációs tárca élére került egykori vállalkozó-fenoménnel, Csák János miniszterrel, és a Somogyban is gyakran megforduló Böjte Csaba atyával is. E két nem mindennapi pályaívet befutott személy – akiket a hasonló látásmódon túl több évtizedes barátság kapcsol össze –, a közelmúltban közös könyvben vallott az élet jelentős dolgairól. A miniszter elmesélte: egykori cége kollektívája egyszer megajándékozta egy bögrével, melyen ez volt olvasható: ÉN, s alatta a saját aláírása. Nem értette, miért kapta, aztán felnyitották a szemét: azért, mert szinte minden mondatát azzal kezdi, hogy ÉN. Szótárából szinte hiányzott a MI, pedig a sikereket közösen érték el. Az élet jó oldala című kötetből – amelyet alapműnek tartok –, az is kiderül: a miniszter maga is belátta, hogy az ajándékozóknak igazuk volt. 
Böjte Csaba egyszer azt kérte munkatársaitól, hogy a kiosztott lapokra írják-rajzolják le, hogy milyennek látják. Született egy olyan alkotás is, amelyen az áldott nap sugarait valaki fűrészeli. A gyermekmentő szerzetes nem tudta mire vélni e képet, így elmagyaráztatta készítőjével, aki főnöke tudtára adta: tudod, a nap Istent jelképezi, s te vagy az, aki el akarja fűrészelni az egyik sugarát, hogy nekem ne jusson belőle. A kemény szavakat jó néhány álmatlan éjszaka követte, de ez esetben is beigazolódott: az elé tartott tükör valós képet mutat. 
Ha e két ismert ember ország-világ előtt képes volt bevallani, hogy mennyire fontos a szerepük a tükröt tartóknak, akkor mi miért félünk a befelé tekintéstől, s az elénk tartott tükröktől?