Beszélgetés

2024.07.29. 06:54

Chilében, itthon és Argentínában is maradt egy darab a szívéből

Nagyatádi birtokán tölti a nyári hónapokat és készül a második somogyvári Széchenyi-napra Zahorán-Széchenyi Ákos. Gróf Széchenyi Ferenc hatodik ági leszármazottja Chilében él.

Fotó: TIBOR KOVACS

– A világon sok helyen ismerik a Széchenyi nevet? Tudják azt, hogy kiknek a leszármazottja? 
– Soha nem mondom, milyen családból származom. Nyilván Chilében, ahol élek, az embereknek van erről fogalmuk, de kevéssé tájékozottak a magyar történelemben. 

– Ha valahol megtudják, hogy ön kicsoda, akkor különlegesebb bánásmódot kap? 
– Nem akarom, hogy megkülönböztessenek másoktól. Bent vagyok egy rögbiklubban, ahol egyszer megjelent egy család, akik a nevemet hallva grófnak kezdtek el szólítani. Nem tartom magam grófnak. A Széchenyi nevet is azért fűztem a vezetéknevemhez, mert Chilében szokás az apai név után csatolni az anyai vezetéknevet. A másik oka, hogy amikor a kereskedelmi kamara elnökének megválasztottak, akkor a tagok kérték, hogy használjam a Széchenyi nevet is. A baráti körömben sokan hívnak grófnak. 

– Miért Nagyatádon vett házat és nem Somogyváron, ahol az édesanyja élt korábban? 
– Somogyszob és Nagyatád között vettem egy erdőt. Erdőmérnök a szakmám, ezért szerettem volna a saját erdőmön gazdálkodni. Emiatt valahol a járásban kellett „letelepednem”. Megismertem Nagyatádot, megtetszett. 

– Nyaralni vagy telelni jár ide? 
– Chilében most tél van, ezért telelni járok Magyarországra. Nagyatádról könnyen el tudok menni Budapestre, Pécsre, Bécsbe, az Adriai-tengerhez, vagy Olaszországba. Általában három hónapot töltök itt. Régebben a feleségem is elkísért, de ő most már nem tud utazni. Miután elintézem az itteni ügyeimet, visszamegyek Dél-Amerikába. Otthon is van teendőm bőven. A Chilei Magyar Kulturális Egyesület és a Chilei Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke is vagyok. 

– Hogyan jutott el Chilébe, miért éppen ott telepedett le? 
– Olaszországban születtem 1947-ben. Azért ott, mert a szüleim nem akarták, hogy Magyarországon nőjek fel. Abban az időben osztályellenség volt a családunk. Apám tagja volt az ideiglenes kormánynak, és a főnöke azt javasolta neki, hogy állapotos édesanyámmal együtt menjenek el az országból. Nem volt könnyű, de sikerült nekik. Olaszországban éltek rokonaink, ezért hozzájuk mentek el a szüleim. Ezután úgy döntöttek, hogy abba az országba költöznek – lehetőleg messze Európától – ahová először kapnak vízumot. Elsőként Argentínából kaptak visszajelzést, ezért nyolc hónapos koromban odaköltöztünk. Argentínában jártam iskolába, ott nőttem fel. Persze otthon magyarul beszéltünk, ezt a nyelvet tanultam meg először. 1964-ben apám kapott egy állást Chilében, akkor átköltöztünk oda és ott érettségiztem le. Ebben az időben ismertem meg a feleségemet. Néhány évet tanultam egyetemen Kanadában, az erdőmérnöki vizsgát pedig Chilében tettem le. Tíz évet éltem Észak-Argentínában is, ahol erdőt telepítettünk. A főnökömet úgy hívták, hogy Takács István, ő már kint született Argentínában. Később visszamentem Chilébe és most is ott élek. 

– Gondolom otthon sokat beszéltek a múltról, a magyar történelemről. Korábban nem vágyott arra, hogy Magyarországra jöjjön, költözzön? 
– Egyetem után, 1972-ben megnéztem, milyen lehetőségek vannak Magyarországon. A szakmámban szerettem volna doktorátusit elvégezni, de akkoriban túl korlátozottak voltak az utazási lehetőségek, ezért elmaradt ez a tervem. Persze mindig vágytam ide. 

– Mikor járt először idehaza? 
– 1975-ben. Azért jöttem, hogy megismerjem az országot. Magyar kultúrában nőttem fel, magyar iskolába jártam Argentínában. Voltam cserkész, ott tanultam meg a nótákat, a dalokat. Ezért mindig is érdekelt a múlt, a történelem. Ahogy múltak az évek, annál jobban szerettem volna megismerni a hazát. Szerettem volna megtudni, hogyan kapcsolódok hozzá. 

– Mit tekint igazi hazának? 
– Magyarországot, Chilét, Argentínát. Mindenhol van egy kis része a szívemnek. Ha futballmeccs van, akkor Argentínának drukkolok. 

– Akkor most boldog lehet, mert megnyerték a Copa Americat! 
– Ez pontosan így van. A rögbisek pedig a franciákat verték meg nemrég. Ez is boldogít. Más dolgokban, mint a munkában és a szakmában Chilét szeretem. Baráti köröm is ott van. A jólét is attól függ, hogy milyen barátai vannak az embernek. Ez nagyon meghatározza azt, hova vonzódik. 

– Gyerekeinek mesélt Magyarországról, a történelemről, a Széchenyi családról? 
– Igyekeztem mesélni, de mivel a feleségem nem magyar, ezért a nyelvet nehéz volt átadni. Idősebbik fiammal kétéves koráig magyarul beszéltem. Utána beköltöztünk Buenos Aires-be, és akkor már szinte mindig spanyolul társalogtunk, de sokat meséltem neki magyar történeteket. Édesanyám, Széchenyi Ilona grófnő rengeteget beszélt Magyarországról, a háborúról, a Sziklakórházról és a gyerekkoráról. Idősebb fiam Magyarországon telepedett le. Két másik fiam Ausztráliában él, a lányom Chilében. 

– Milyen érzés ezzel a névvel élni Magyarországon? 
– Különleges. Olyan örökség ez, amely egyszerre tesz büszkévé és tölt el felelősséggel. Ezért szeretném elérni, hogy a somogyvári Széchenyi-kastély, a park és a mauzóleum, ahol az őseim vannak eltemetve, állami tulajdonból visszakerülhessen a családomhoz. 

Bemutatják a Széchenyi családot 

Az első somogyvári Széchenyi-napot tavaly szervezte meg Zahorán-Széchenyi Ákos. Akkor édesanyja, Széchenyi Ilona grófnő születésének 100. évfordulója alkalmából. A találkozó annyira sikeres volt, hogy idén is meghívják a Széchenyi-leszármazottakat, a helyieket és más vendégeket. Az augusztus 18-ai eseményt a Barokk zenei kincsek a Pécsi Egyházmegye levéltárából címmel hirdették meg. Zahorán-Széchenyi Ákos lapunknak elmondta, a somogyvári Bűnbánó Szent Mária Magdolna-templomban egy nagy koncerttel nyitják meg a találkozót, majd kerti ebédet tartanak és egy kiállítással is készülnek. Hozzátette: céljuk, hogy a leszármazottakat összehozzák, és az érdeklődőkkel minél jobban megismertessék a Széchenyi családot. 

Magyar konyha 

A gróf lapunknak azt is elmondta, egyáltalán nem válogatós, amit elé tesznek, azt megeszi, de azért nagyon élvezi a magyar konyhát, főleg a magyar édességeket.

Szeretem az argentin grillezéseket, a chilei halakat is. Ha Kínába megyek, akkor az ottani ételt. Mondjuk amikor két hétig Japánban voltam, akkor már vágytam egy jó kis steakre.

– mondta. 
 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában