Anyu-apu álma

Mert a felfokozott várakozás hevében legtöbbször úgy gondoljuk, hogy aztán ez most vagy sikerül, vagy nem lehet tudni, mi lesz. Szerencsére azonban úgy vagyunk kódolva, hogy a megváltoztathatatlan dolgokat rosszul kezeljük, de aminél egy kis remény is van, hogy változtathatunk, annak meg is teremtjük a lehetőségét. Így épült be az oktatási rendszerbe a pótjelentkezés intézménye, amivel egy újabb reménysugár villan mindenkinek. 

Ha kis remény van a változtatásra, megteremtjük a lehetőségét

Mert jó ez mindenkinek, hisz az egyetemek a több hallgatóval jobban megerősíthetik létjogosultságukat és anyagi helyzetüket, de jó a fiataloknak is, hiszen a reményfutamon mégis befuthatnak az egyetemek kapuin. Egy ilyen abszolút nyerő helyzet persze mindig felvethet kekeckedő kérdéseket, például hogy kell-e ennyi diplomás? S jó szándékúakat is, hogy miként lehetne egyszerűsíteni a rendszert, ha már egyszer az lesz egyetemista, aki az akar lenni? 
De ne legyünk szőrszálhasogatók! Fogadjuk el, hogy a világ most ilyen, és ez, még ha bonyolult, és hatásai messzire vezetnek is, jó nekünk. 
Mert a fiatal megszerzi a vágyott tudást pár éven belül, aztán majd a munkaerőpiac úgyis beárazza azt kegyetlenül. Akkor derül ki a mostani erőfeszítés valódi értéke, de ha csak anyu-apu álmát valósította meg a fiatal, máris nyert. S a lényeg úgyis az, hogy mindenki nyerjen.