Külföldön is megcsodálták Gyerákné Márton Magdolna egyedi szabású ruháját

– A Böhönye melletti Dávodpusztán nőttem fel, ahol szinte teljesen önellátók voltunk, így aztán korán megtanultam sütni-főzni, mint ahogy varrni is – mondta Gyerákné Márton Magdolna. – Ez utóbbival kapcsolatban gyakran megszidott édesanyám, mert amíg ő a mezőn volt, én a varrógéppel ügyködtem, gyakran el is rontva azt. Már akkor kódolva volt a jövőbeli foglalkozásom – emlékezett mosolyogva a 84. évéhez közeledő egykori varrónő. – A szülém univerzális, talpraesett asszony lévén szőtt, font, kötött, a születésem előtti pillanatokban még kenyeret is vetett a kemencébe, kiszedni azonban már nem engedtem. Egyedül, minden segítség nélkül jöttem a világra 1941 júniusában. Állítólag már akkor nagyon életrevaló voltam, mint ahogy később is igyekeztem minden helyzetben feltalálni magam – mondta. – A háború, a környékünkön folyó súlyos harcok rendesen megviselték a földművelésből élő családunkat: édesapám orosz fogságba esett, állatainkat elvitték, így aztán anyánkra hárult a három gyerek nevelése, emellett egyedül gazdálkodott is. Amikor apánk hazatért a fogságból, egy ideig úgy tűnt, jó irányba fordulnak a dolgok, azonban az ötvenes évek államosításai és a beszolgáltatások ismét nehéz helyzetbe hoztak bennünket – folytatta a múltidézést. 

Arról is beszélt, hogy bár kitűnővel végezte az alapfokú iskoláit, az életkörülményei, az otthoni munkák miatt azonban csak felnőttként sikerült varrónői képesítést szereznie, amelyhez később a mestervizsgát is letette. Alig 14 évesen már gabonát hordott lovas kocsival, ami a fizikai teljesítőképességét is próbára tette, de az évek során a paraszti élet számos nehézségéből és a magánéleti megpróbáltatásokból is jócskán kijutott neki. 1960-ban az édesanyja akaratának megfelelően ment férjhez, a párja szüleihez költözve. 
Hogy ez milyen változást jelentett számára, és miként alakult az élete a Böhönyén történt építkezésüket követően, és hogy miért nem született gyermeke, erről részletesen mesél a befejezés előtt álló emlékiratában. Gyerákné Márton Magdolna mindig is közösségi ember volt, társadalmi tevékenységei mellett többször vállalva vezetői megbízatást is. A KIOSZ-ban (Kis­iparosok Országos Szövetsége) adóügyi véleményező volt, a korrekt, megbízható munkavégzéséért országos elismerésben is részesült. 

A Covid idején maszkokat készített, ezért elismerést kapott

Vállalkozóként ruhát varrt, a régi ügyfelei közül az 1987-es Kaposvárra költözése után is sokan felkeresték. A Covid idején maszkokat készített, amiért Müller Cecíliától vehetett át elismerést. A kaposvári asszony emellett közösségi események állandó szakácsa és gyakori részvevője volt a nagypiac rendezvényeinek. Tizenöt éve főz a József- és Margit-templomban. Két állami gondozott gyereket nevelt fel, akikkel ma is tartja a kapcsolatot.