2025.01.28. 06:43
Biztos pont
Talán nyolcadikos lehettem, amikor a nagyszünet előtti óra kellős közepén bekopogott az ajtón Pista bácsi, régi nevén pedellus – akkoriban már ennél sokkal elegánsabban karbantartónak hívták –, s intett a katedrán magyarázó Liber tanár úrnak, hogy menjen ki az osztályból.
Ez már önmagában fura jelenet volt, mert Liber tanár urat semmivel nem lehetett kizökkenteni a függvények, első- és másodfokú egyenletek, halmazok világából. Az még szokatlanabb volt, hogy amikor néhány perc elteltével visszatért az osztályba, csak annyit mondott, csomagoljatok össze, indulunk az udvarra. Nyilván az volt az első kérdésünk, de miért? Mire a válasz: majd megtudjátok.
Percek múlva már mindenki az udvaron volt, onnan meg az utcára vezényeltek bennünket, s út közben megtudtuk, valaki betelefonált a suliba azzal, hogy rövidesen bomba robban az épületben. Ma is hallom osztálytársaim reakcióját: na, hányadikosok írtak volna ma dolit? Azt hiszem, anyuéknak el is felejtettem mondani, mi történt a suliban, internet akkoriban nem volt.
Más világ volt akkor, és kezdhetném most itt visszasírni a negyven évvel ezelőtti életet, de az mit sem segítene a ma gyermekein, akik közt egyre több a szorongó. Csak az segít, ha a ma gyereke egy, a csütörtökihez hasonló nap után hazamegy, a szülő dobjon el kaszát, kapát, és mindent félretéve hallgassa meg, milyen kérdések járnak most a gyereke fejében, vagy mitől fél éppen. Mert ha otthon megkapja a kellő figyelmet, akkor minden bújával, bajával (legyen az osztályfőnöki figyelmeztetés vagy bombariadó miatti szorongás) nem máshová, hanem haza megy majd, hiszen tudja: az biztos pont az életében.