2025.01.15. 07:30
A Balaton szeretete a legfőbb tájékozódási pont az életében
Kovács Emőke a Balaton szép tollú, szenvedélyes szerelmese, tények és titkok nyomába eredve több mint 25 esztendeje kutatja a tó 19–20. századi történetét. A kaposvári születésű, családjával Tabon élő történész, kinek írásai a Sonline.hu-n és a Somogyi Hírlapban is rendszeresen megjelennek, kiemelkedő publicisztikai tevékenységéért Somogy Polgáraiért díjat vett át a vízkeresztkor tartott Vármegyenapon.
– Hogy látja, csak a Balatonért, annak népszerűsítéséért kapta e rangos elismerést?
– Mindenképp meghatározóak lehetnek balatoni, történeti kutatásaim, de írásaim mindig több üzenetet hordoznak – mondta Kovács Emőke. – Ahol lehet és a téma engedi, hangsúlyozni szoktam a somogyi értékek sokszínűségét és fontosságát. S igaz, hogy határon innen és túl is számos előadást tartottam, de meghatározóak a somogyi szerepléseim. Talán nem nagyképűség azt mondani, hogy a „somogyiságért” nyertem el ezt a díjat. Ez a somogyiság számomra az origó, a tájékozódási pont.
– Gondolom, a fonyódligeti családi nyaraknak köszönhető a Balaton iránti felfokozott rajongása…
– Természetesen. Tudjuk, hogy a gyermekkor milyen meghatározó. A szüleimmel eltöltött nyarak, a Balaton vidékének sokszínűsége egy életre meghatározta irányultságomat és mágnesként vissza-visszatérített e vidékhez.

– A Balatonnál érte az első szerelem is?
– Igen. Szerelmek, barátságok, szinte minden a Balatonnál talált rám.
– Magyar–történelem szakon végzett, bátran taníthatna gimnáziumban, egyetemen, de eddigi életpályáját figyelve úgy látom, inkább arra vállalkozott, amire József Attila, ki egész népét akarta tanítani, s „nem középiskolás fokon”. Jól érzékelem?
– Sokat változott és változik a világ, ami a bölcsészszakmának nem kedvez. Amúgy is nagyon perifériára kezd szorulni mindaz, amivel a történészek foglalkoznak. Számomra nagyon fontos a fiatal generáció, hogy mit tudunk nekik átadni, mihez tudnak majd ők kapcsolódni. Ezért is lényeges, hogy azt a sok ismeretanyagot, amit a levéltárban kutatok, könyvekből összegyűjtök, nagyon érthető módon adjam át. A Gulag Alapítvánnyal együtt mára már kifejlesztettünk egy sikeres tanítási modellt, amelynek keretében rendhagyó történelemórákkal járjuk a Kárpát-medencét, de lényegében a Balatonról szóló óráim is hasonlatosak, speciálisan összeállítottak.
– „A Balaton (…) egy bájos menyasszony, ki vőlegényre vár, minden ponton új bájait tárja fel; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk. (…) Az egész táj mosolyog.” Jókai írta ezt; jóllehet: vannak borongós, viharos napjai is a tónak. Ön melyik arcába szeretett bele?
– Gyermekként szinte csak a nyári Balatont ismertem, a télit csak valamennyire, hiszen a szocializmusban nem volt divat ősszel és tavasszal a tóhoz járni. A Balaton évszakváltó arcait már felnőttkoromban ismertem meg, és eszméltem rá arra a sokszínűségre, ami jellemzi e szívemhez közel álló vidéket. Ekkor dőlt el bennem véglegesen, hogy visszaköltözöm a fővárosból a Balaton tájékára.
– Valaki azt mondta: a természet örömkönnye a Balaton. Ön a déli vagy az északi oldalt kedveli inkább? Vagy erről ne is kérdezzem?
– De kérdezzen csak bátran! Az embernek természetesen van egy gyerekkori „bevésődése”, amely szerint jómagam a déli part elkötelezettje vagyok, ám időközben felfedeztem és megismertem e vidéket. Ez a partszakaszos megosztás – legalábbis én úgy érzem – talán nem is méltó a tóhoz, mert annyira összetett e vidék, oly sok kincset, látnivalót rejt, hogy nem lehet kategóriákat felállítani.
Kovács Emőke a Balaton kutatója
– Honnan az elhatározás, hogy a Balaton kutatója, őrzője, védője és krónikása lesz? Ennyire rászorul a tó? Az idegenforgalmi adatok nem ezt mutatják…
– Úgy éreztem, hogy kiváló helytörténeti munkák ugyan születtek szép számmal e vidékről, de összegző írás talán már kevesebb jelent meg. Olyan könyveket, cikkeket szerettem volna írni, amelyek a helyiek, a turisták, de az ország bármely pontjáról a Balaton iránt érdeklődők számára egyaránt új ismereteket nyújtanak a tóról.
– Hat önálló kötete jelent meg, köztük A régi idők Balatonja, amely Fitz József-könyvdíjat kapott, a Balatoni értéktár, a Balatoni impressziók, s egy egykori tevékeny fonyódi pap arcképét is megrajzolta Az elfeledett Ify Lajos plébános portréjában. Most, hogy lejárt a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíja, van új könyv születőben?
– Számomra fontos témával foglalkozhattam: a 19–20. században mikor, milyen szerepet töltött be a Balaton a magyar közgondolkodásban, művészetben, történelemben. Mindezt egy nagy ívű munkában összegeztem, amely egy komoly szakkötet lehetne. Finomítanom kell még a jövőben a kéziraton, de azt követően mindenképp szeretném, ha a szélesebb közönség könyv formájában találkozhatna újszerű kutatásaimmal.
– Számos templom, kápolna teszi még látványosabbá és otthonosabbá a balatoni tájat. Családjával jut idő arra, hogy betérjen, hálát adjon, és a csöndbe temetkezve beszélgessen az Úrral?
– Igen. Jómagam a kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumba jártam, és nagyon szép munícióval indultam onnan utamra. Gyermekeim is a katolikus egyház által működtett intézménybe járnak; ez a tabi Szent Gellért Római Katolikus Általános Iskola és Óvoda. Meggyőződésből, hitből választottuk számukra az egyházi oktatást. Gyakorló katolikusként közösen veszünk részt az egyházi szertartásokon. Ez egyébként nem idő, hanem hit kérdése…

– Az idei „bakancslistára” milyen balatoni helyek, látnivalók kerültek?
– Szeretnénk a balatoni várromokat végigjárni a gyerekekkel; most már akkorák, hogy ők is képesek ilyen szép nagy túrára.
– Gyermekei beleszülettek e szenvedélyes Balaton-szerelembe, de férje is ilyen lelkes támogatója a tónak?
– Nem állítom, hogy kitétel volt számomra, hogy férjem is a Balaton szerelmese legyen, de könnyű dolgom van, mert ő alföldiként már jó pár évtizede beleszeretett e vidékbe. Így számára nem furcsa az én feltétel nélküli Balaton-rajongásom. Érti és érzi, amit jómagam is, de a gyerekeink számára sem kérdés a Balaton tisztelettel teli szeretete.
Olykor ki kell lépni a tudósi szerepkörből
Kovács Emőkét arról is kérdeztük: hogy véli, előadásainak üzenete célba ér-e a diákok körében.
- Így felelt: – Nem lehet megjósolni, mi vár a mostani kamaszokra. De az nagyon rossz megközelítés, hogy bezzeg az én időmben, és egyéb megbélyegzések. Ezért – sokszor térítésmentesen – utazom a rendhagyó történelemórákra, valóban meggyőződésből, több esetben hátrányos helyzetű vidékekre, hogy az ismeretszerzés, a tudás lehetőségének esélyét megadjam a fiataloknak. Persze ehhez ki kell lépni a tudósi szerepkörből, de úgy, hogy mégis hiteles információkat tudjak tolmácsolni. Végig fent kell tartani a figyelmüket, ami az érdekes órákkal érhető el. Úgy érzem, eddig mindenhol célba értem, kaptam kérdéseket tőlük, s később a pedagógusoktól is pozitív visszajelzések érkeztek.