2025.02.18. 19:30
Böhönyei háziorvos: A pénz rossz motiváció az orvosi szakmában
82 éves koráig fogadta betegeit Dr. Huszár Zoltán. A böhönyei háziorvos neve fogalom a településen és a környékén. Tanárai között ott találhatjuk Szentágothai Jánost, de barátságban állt a festő Egry Józseffel és Bernáth Auréllal is. Hitvallása, hogy a betegek elsőként mindig vigasztalásra szorulnak.
1965-től 59 éven keresztül praktizált Dr. Huszár Zoltán böhönyei háziorvos, aki idén ősszel veheti át 60 éves jubileumi gyémánt diplomáját. – Én vasutasgyerek vagyok – meséli mosolyogva. – Tapolcán születtem, de a háború végén Badacsonyba költöztünk, ahol a nagyapám állomásfőnökként dolgozott, így lett Badacsony az otthonom.

Forrás: Huszár Zoltán
Szerencsés generáció
Huszár Zoltán a gimnáziumot Tapolcán végezte, az osztályban mind a 33-an diplomát szereztek. – Szerencsés generáció voltunk, akiket a legkiválóbb tanárok tanítottak. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen Szentágothai János, Romhányi György, Donhoffer Szilárd a szakma csúcsát jelentette. Jóban voltam Lékai Lászlóval, későbbi bíboros, prímással, aki 10 nyelven beszélt, és a mi papunk volt Badacsonyban. A Bányász strandon a szomszéd pléden üldögélt a híres festőművész Egry Józsi bácsi, akit jól ismertem, de ugyanígy jó barátságot ápoltam később Marcaliban Bernáth Auréllal – sorolta Huszár Zoltán, aki hozzáteszi, nagyon boldog gyerekkora volt. Úsztak, csónakáztak, a nagyapjával horgásztak. 14 éves korára kiolvasta a fél könyvtárat, ahogy ő mondja, "túl volt már Jókain, Mikszáthon és Móriczon." Vitorlázórepüléssel foglalkozott, közben hegedült, tagja volt a pécsi egyetem szimfonikus zenekarának.
Nem úgy volt, mint most. Most sokkal könnyebb.
Miután 1965-ben végzett az egyetemen, ösztöndíjasként először a budapesti MÁV kórház sebészetén dolgozott. De kevés volt a kereset, és a lakhatási gondok miatt négy év után Nagyatádra került, ahol járási főorvosként tevékenykedett. Majd Lábodon, végül Böhönyén dolgozott háziorvosként. – A praxisomat nagyon szerettem, rengeteget ügyeltem. Volt, hogy éjjel-nappal szolgálatban voltam. Nem úgy volt, mint most. Mert most sokkal könnyebb. Szerencsére jó munkabírással rendelkeztem. Tűrni kellett az évi 10-15 ezres betegforgalmat. Így neveltek bennünket. Féltő, óvó tanáraink voltak – magyarázta.
A beteg elsőként vigasztalásra szorul – vallja a böhönyei háziorvos
Huszár Zoltán szerint a háziorvoslás egy szerteágazó munka. Volt, hogy szülést kellett levezetnie, mert késett a mentő, de az sem okozott gondot. – Egy sebész, vagy egy belgyógyász lehet, hogy többet tud nálam, de ők megbuknának az én szakmámban. Hozzánk mindenki bajjal jön, és elsőként vigasztalásra szorul. Nincs annál fontosabb, mint hogy reménysugarat adjunk a betegnek. Aztán – lehetőség szerint – gyógyítani kell. Ha annak idején elakadtam, akkor felhívtam a szakértő kollégáimat, és odairányítottam a betegeket – mesélte.
Szeretni kell az embereket
Hosszú pályafutás után, két éve végleg letette a fonendoszkópot. – 84 éves vagyok. A mindennapjaim olvasással telnek és készülök arra, hogy megírjam az életem történetét. Sok jó embert ismertem meg – mondta Huszár Zoltán, majd hozzátette: "Szeretni kell az embereket! Az orvosi szakmában a pénz rossz motiváció. Az érdemi munka rovására megy."