Ki a kátyúból

Akár zord a tél, akár enyhe, a kátyúk ilyentájt mégis úgy nőnek, mint a gomba, és gyakran egész évben díszelegnek az utakon, főként olyan kis zsákfalvakkal tarkított vidéken, mint a somogyi. Emlékszem, hogy néhány éve nagy visszhangot kapott az a pár fotó, amelyet egy hetesi lakos készített, amint éppen viccből horgászott egy mély és méretes kátyúban a község határában. Van haladás, mert azóta új burkolatot kapott az út azon a településrészen, de a probléma végérvényesen még nem a múlté. 

Felfedezték az öngyógyító bitument, megszűnhetnek a kátyúk

Friss és szenzációszerű hír, hogy a Swansea Egyetem kutatói felfedezték az öngyógyító bitument, ami megakadályozza a kátyúk keletkezését. Kissé hihetetlenül hangzik, de a működési elve szerint a megrepedő útfelület képes lesz meg­gyógyítani saját magát. Az öngyógyító bitumen elkészítéséhez a kutatók apró, porózus növényi spórákat kevertek újrahasznosított olajba áztatva, és ezzel a keverékkel terítették be az úttestet. Az útfelületen elhaladó forgalom súlya összenyomja a spórákat, és az olajat a repedésekbe préseli. Az olajok felpuhítják a bitument ahhoz hogy szétfolyjon, ezzel betömve a repedéseket. 
A kutatók mesterséges intelligenciával modellezték a szerves molekulák mozgását a bitumenben, és szimulálták az öngyógyító anyag viselkedését. Optimista előrejelzések szerint az anyagot néhány éven belül a brit utakon élesben is lehet majd próbálni. Arról nem szól a fáma, hogy az olajos kotyvalék mennyire teszi csúszóssá az utakat. Így tehát, információk hiányában nekünk még egy ideig biztosan marad a megszokottan gödrös hazai táj, meg a reménykedés, hogy egyszer végleg kikecmergünk a kátyúból.