2025.02.03. 05:45
Ufók helyett
A látszat mindig csal, csak a csaló nem mindig látszik! Egyik régi ismerősöm a minap arról próbált meggyőzni, hogy ufók biztosan vannak.
Hatalmas vehemenciával erősítgette: ő bizony látta, mindkét szemével. Erre persze nehéz volt mit mondani, hiszen már annyira elcsépelt az ilyenkor kínálkozó válasz, miszerint „nekem hiszel vagy a saját szemednek”. Később persze kiderült az igazság. Éjszaka olyan autópályán utazott, amely felett áthalad egy nagyfeszültségű távvezeték, nagy narancssárga gömbökkel a kábeleken. A fények játéka eredményezte, hogy az adott pillanatban úgy látszott, mintha mozgó, csészealj-szerű képződmény lenne az égbolton. Egyszerű légiakadály-jelző gömbök, s az a dolguk, hogy messziről lehessen őket látni. Ezek a néha ufónak látszó eszközök igen hasznosak, kiváltképpen az alacsonyan repülő gépek esetében.
Gyorsan és ellentmondásosan változó világunkban az „ufót-látás” nemcsak az autópályákon fordul elő, hanem a politika világában is, sőt, ott szinte mindennapos. Tény, hogy a közélet iránt érdeklődők nincsenek könnyű helyzetben. A híresztelésekkel szemben a meglévő tudással, a tapasztalatokkal való összevetés védhet meg bennünket, ám erről sokan elfeledkeznek. Mert mindig vannak, akik tömegeket akarnak befolyásolni, s olyanok is, akik azzal a tehetséggel születnek, hogy intuitív módon megérzik, mikor, mit kell mondani ahhoz, hogy sikeresen hassanak a másikra.
Arra azért a saját érdekünkben mégis figyeljünk, hogy az „ufót-látók” számának gyors gyarapodása, s azok – többnyire alaptalan – túlzott magabiztossága ne gyengítse el az egészséges, bennünk lévő kételkedés jogos, önvédő emberi tulajdonságát!