Sóderpiramisokkal és cigányzenészekkel indult a drávai szabad strand története

A drávai szabad strand sokak emlékében él még, annyi csodás élmény kapcsolható hozzá. A sóderkupacok, a vízben lévő gödrök, a vízparton lévő kabinok, a halsütők. Mind-mind csodás emlék, de egy érzés biztos mindenkiben ugyanúgy jelenik meg: a szabadság. Ezt adta a Dráva, már az 1920-as években is. 

Visszaemlékezni a kezdetekre nem is tudunk, sajnos nem sokan élnek már azokból az időkből. A Dráva strandjának történetét kutatva olyan érdekességekre bukkantunk, melyek nem engedhetik, hogy szó nélkül menjünk el mellettük. A történelmi visszatekintésben Barcs 2014-es Antológiája volt segítségünkre, melyben Bagi Gáborné foglalta össze a fürdő történetét. 

Még a pesti vonatok is a drávai fürdőzéshez igazodtak

1926. márciusában az Evezők Egyletét támogató Handel Béla kezébe vette a Dráva partján található csónakház tatarozását, vele együtt a Dráva parkírozását is, illetve 40 kabin építését. Ugyanekkor egy teniszpálya kialakításába is kezdett, mellyel párhuzamosan megalakult a Fürdők Egylete, kiknek közreműködésével felgyorsult a munka. 

• Júliusban már 60 kabin építéséről számoltak be a lapok, és a strandi élet is felélénkülni látszott. Kisebb vállalkozások jelentek meg, mint a pék, a cukrász,  a vendéglős, s még a trafikos is igyekeztek kiszolgálni a vendégek igényeit. 
• Egyre többen jelennek meg a strandon, férfiak és nők már nem nyakig eltakarva, bizonyos esetekben egy-egy színesebb darabban strandolnak a Drávánál. 

A víz mélysége ekkor is változó volt már, de mindenki megtalálta a magának való vízszintet. 

A strand látogatottságát növelik az úgynevezett fürdővonatok is, melyek Pécsről, Kaposvárról, Szigetvárról, Somogyszobról, Csurgóról és még Verőcéről is hozták a fürdőzni vágyókat. 

• 1930-ban az Evezős Egyesület a Fürdőegyesülettel megegyezett abban, hogy a fürdőzőknek a strandolási idő alkalmára átadják a felszereléseiket, ezzel népszerűsítve az evezés sportját, egyúttal gazdagítva a strandolás élményvilágát. 

Ekkor már 100 kabin várta a fürdőzőket, még kabinbérletet is lehetett váltani. 

A strandon megjelenik a fodrász és a fényképész, a Kremzír-féle tejpavilon is kínálta portékáit. 

Szombaton és vasárnap cigányzene adta a folyóparti élet zenei aláfestését. 

A pesti vonatok érkezési ideje, megállóhelye és útiköltség-kedvezménye a fürdési időhöz a lehető legjobban alkalmazkodott. 

A Dráva lábánál terült el a strand

A fürdésre alkalmas terület a hídlábaktól egészen a Nagy-Karikóig vezet. A Dráva mellett több karikónak nevezett tavacskával is találkozhattunk. A Dráva hol létrehozta, hol elmosta őket. Átmeneti jelenségek voltak ugyan, de mindig a kisgyerekek kedvenc fürdőhelye volt. 

A strandolásra alkalmas terület már nagyon korán két részre osztották: egy zárt, belépőjegyes strandra, és a szabad strandra. 

A híd mellett volt a zárt terület, kerítéssel volt elkerítve, egy jegyárusító ült bejáratánál.

Itt volt a kabinsor, egy nagy kör alakú tánctér, csónakok és a megtisztított medrű Dráva.

A szabad strand területén sóderbányászat is folyt; nem fürdőzés idején, de valamikor mégis folyt a kotrás. Emiatt a vízparton sóderpiramisok emelkedtek, a vízben pedig gödrök voltak. Ez pedig veszélyt jelentett, a kisgyerekek elnyelésével fenyegette a fürdőzőket. 

A gyerekek és családok mégis idejártak fürdőzni, imádták a szabadságot, azt az érzést, melyet a Dráva és annak strandja nyújt számukra. Ám a háború közbeszólt, a fürdőt sokáig nem lehetett látogatni annak állapota miatt. De a barcsiak, a fürdőzők és a Dráva szerelmesi nem adták fel. 

Ez viszont már egy következő történet.