Ezért fizetjük az árát…

Emlékszem, úgy három éve a pontyfarokvég – farok nélkül – nem volt ezer forint, ma pedig lassacskán már a háromezer felé araszolgat (a halszeletekről vagy éppen a harcsa áráról pedig jobb, ha nem is beszélünk). Hogy ez pontosan hány százalékos emelést jelent, nem nehéz kiszámolni, de gyaníthatóan az is jócskán felnyomta az árát, hogy a kispénzűek közül is egyre többek kaptak rá az akkor még megfizethető ínyencségre. A zöldségek árának horrorisztikus növekedését pedig a termelők az egyre magasabb járulékos költségekkel magyarázzák, mint ahogy a teljes kiőrlésű pékárukért is hasonló indoklással kérnek egyre többet. Ez utóbbival kapcsolatban (is) azért vannak fenntartásaim – így többek között furcsának tartom, hogy miért drágább a teljes kiőrlésű liszt, amelynek előállítási költsége elvileg kisebb a finomliszténél. Értem én, hogy az árakat a kereslet-kínálat törvénye határozza meg, de azért olyasmit is suttognak a bennfentesek, hogy nálunk nem elég hatékony a termelés. Ebben azért lehet valami, másképpen miért olcsóbb az importáru, pedig azokat gyakran nem éppen a szomszédból hozzák. 
Az pedig pusztán csak véletlen lehet, hogy a dietetikusok éppen az említett élelmiszereket tartják a legegészségesebbeknek. Akármelyik oldalát is nézzük a dolognak, így is, úgy is a vásárlók, azaz mi fizetjük meg az árát – már aki meg tudja fizetni… 

Az egészséges táplálkozáshoz nem elegendő az elhatározás