A fák kivágása az esőt is elüldözi

Nagyapám meséi szerint a fák sohasem halnak meg! Amikor azt látjuk, hogy szinte pusztulóban vannak, még akkor is dolgoznak, magot hintenek, sarjat hoznak, odúkat adnak a madaraknak, lehullott ágaik a talaj szerkezetét javítják. A fák döntő többsége saját maga is sokféleképpen gondoskodik az utánpótlásról. A természet már csak ilyen. A baj akkor van, amikor az ember érdekből vagy meggondolatlanul csupán közvetlen anyagi hasznot lát a faültetésben.

A fa a világ legcsodálatosabb teremtménye

Régóta tudom, hogy csak az a jó társadalom, amiben az idősebbek akkor is ültetnek fát, amikor tudva tudják, hogy bizony soha nem ülhetnek az árnyékában! Tudják, és mégis teszik, mert emlékeznek az életükre, a fiatalságukra, s arra az éltető szimbiózisra, amely egy életen át összeköti az embert és a környezetét. Emlékeznek rá, hogy a fák a világ legcsodálatosabb teremtményei, amelyek képesek akár évszázadokon át egy helyben állni, s szolgálni másokat. Javítják a talaj szerkezetét, szerteszét kúszó gyökereik táplálékot szállítanak, szabályozzák a klímát, részt vesznek a vízkörforgásban, élő- és búvóhelyet teremtenek, táplálékot adnak... 
A tudatlanság a fákkal kapcsolatban is veszélyes. „Az erdős területekre hulló csapadék fele maguktól a fáktól származik. Vágd csak ki a fákat, és eltűnik az eső a leszálló légmozgásból” – olvasható Toby Hemenway Gaia kertje című könyvében az intelem. Somogy erdősültsége nemcsak nagy büszkeségünk, hanem felelősségteljes örökségünk is. Minden korosztálynak vannak fontos feladatai abban, hogy a fa, az erdő sokáig éltető barátunk maradjon, hiszen tudjuk jól: a fa létének szükségességét éppen a hiánya indokolja legkézenfekvőbben. 
 

Vágd csak ki a fákat, és eltűnik az eső a leszálló légmozgásból