Jókai Mór kedvenc ételei – gasztronómiai hagyatéka ma is él

Jókai Mórnak és feleségének, Laborfalvi Rózának két fontos családi bázisa volt. Kezdetben a fővárosi Sváb-hegyi villa, majd az 1870-es évektől a balatonfüredi ekletikus stílusú nyaralójuk. Mindkét helyszínen elsősorban Róza asszony, nagy háztartást vitt, több fogásos ételeket készített, hatalmas vendégségeket szervezett. Bár Jókai nem mélyült el a főzés tudományában, azt több helyütt is leírta, hogy a gazdaasszonyokat, de általában az asszonyokat nagyra becsülte.Ugyanakkor a nagy mesélő számos művében is megjelennek jellegzetes ételek, vendéglátások, ízletes falatok, bár ő maga nem volt igazán nagyétkű, de a gasztronómia tudománya, mint általában minden tudomány, nagyon érdekelte. Egyik írásából megtudhatjuk az érdekes nevű krampampuli receptjét. A lőcsei fehér asszonyban leírja: a „Krampampuli annak a pokolitalnak a neve. Fügét, mazsolát, kalmusgyökeret dobáltak a tűzfolyadékba, ami akkor is égett, amikor maga nem ég. A fehér barátcsuhás alak egy nagy öblös vaskanállal merít a lobogó medencéből, s tölti az égő italt a feléje nyújtott ércfinakokba…”

Jókai mór kedvenc ételei

A nagy mesélőnek, mint mindenkinek voltak kedvenc ételei: igen szerette a halászos levest, azaz a halászlevet. Valamint a görög olvasót angyalbakanccsal – a nevét ő maga adta –, azaz a malackörmöt babbal főzve. Szívesen fogyasztott ezen kívül bárányt, libát, tyúkhúst, köretként hüvelyeseket. Jókainak a Balatonnál sem kellett nélkülöznie a finom falatokat. Róza asszony a balatoni nyarak során különösen nagy választékból készíthette fogásait, hiszen a környék kofáitól minden finomságot beszerzett, zöldséget, gyümölcsöt, halakat vásárolt, de különleges tejtermékekhez is hozzájutott. Segítségére volt Netti nevű tót szakácsnőjük. Róza asszony kamrájában sorakoztak a frissen eltett befőttek is. A nagy vendéglátásokat finom pörkölésű kávé felszolgálásával zárta a Füreden is elismerésnek örvendő, egykoron a legnagyobb színházi tragika, Laborfalvi Róza. A balatoni útiregényt jegyző Eötvös Károly is megörökítette tevékenységét: „…nagy gazdasszony volt, a színművészet múzsáit ritkán fogadta ekkor már, ehelyett nagy gondot fordított a konyhára és éléskamrára és a téli főzelékek, aszalékok és befőttek elkészítésére.” Jókai műveiből tovább szemezgetve, balatoni vonatkozású ételre is lelhetünk. A tihanyi garda készítésének módjáról így írt 1873-ban, az Üstökösben megjelent újságcikkében: „A gardát csak cserepcsíkon lehet sütni. Egy szakácskönyv sem szól róla, hogy mi az a cserepcsíkon sütés. Megrakják a nagy tüzet künn a Balaton-parton, egy szép, szabad tarlón, azt hagyják parázzsá hamvadni; akkor minden egyes garda egy fanyársra felhúzva a máglya széléhez tűzetik a földbe, míg egész kör támad a parázshalom határán, és az eként felnyársaltak kísérteties süstörgéssel pirulnak ott körben, mikor az egyik felül megsült, a nyárs a másik oldalára csavartatik. ”Ebben az évben Jókai Mór születésének 200. évfordulójára emlékezünk. Természetesen kiemelkedőek nagy történelmi regényei és az életmű egésze egyaránt, de ne feledjük a gasztronómiai adalékokat. Sőt! Balatonfüreden az író által teremtett gasztronómiai hagyományokra alapozva évtizedes múltra tekint vissza az évente megrendezésre kerülő Jókai bableves főző verseny, mely ebben a sajátos formában is egyfajta emlékidézés, értékmentés.