Feljelentették a lelkipásztort a beszédei miatt

A somogyi ’48-as hősök kalandos történetei közül több érdekeset is kiemelhetünk március idusán. 
Az egyik természetesen Noszlopy Gáspár (1820–1853), aki Somogy, majd a Dél-Dunántúl kormánybiztosaként még a világosi fegyverletétel napján is újoncokat toborzott Balatonfüreden, hogy felszabadítsa a Dunántúlt. Bár küzdelmei sikertelenül zárultak, mégis beírta magát a történelemkönyvekbe. A balatonfüredi Tagore sétányon örök időkre emléktábla hirdeti: „Ezen a helyen szálltak partra 1849. augusztus 9-én Noszlopy Gáspár szabadcsapatai, hogy egyesüljenek Veszprém megye felkelt népével a haza védelmére.” 

Noszlopy Gáspár, a neves somogyi forradalmár

Talán kevésbé ismert Gaál György kiliti református lelkipásztor neve, akit a szabadságharc idején elmondott, a Habsburg-házat ostorozó beszédei miatt 1849-ben feljelentették. Szónoklatainak hevessége és a győzelembe vetett hite hat év börtönt jelentett a lelkésznek Kufsteinben. 

• Gaál György 1814-ben Tolna megyében született, majd az elemi iskolák befejezése után a pápai református főiskolát végezte el. 1846 áprilisától szolgált Kilitiben. Ebben az évben házasodott meg; a látrányi református lelkész leányát – Gulyás Esztert – vette feleségül. A szabadságharc idején, 1849. július 16-án a környező falvak lakói előtt, Ságvár és Kiliti közti részen a szabadságharc folytatására buzdította a hallgatóságot. 1849 októberében már Pesten hallgatták ki, az ellene szóló – meglehetősen rosszindulatú – tanúvallomások miatt kötél általi halálra ítélték, amely ítéletet Haynau mérsékelte 20 évnyi, vasban töltendő várbörtönre. 1850 áprilisától már a hírhedt kufsteini várbörtön egyik magyar foglya volt. A várfogságból – amnesztia útján – 1856. júliusában szabadulhatott, de kiliti szolgálati helyén már más töltötte be a lelkészi posztot. Ezért felesége szülőhelyére, a szintén Balaton közeli településre, Látrányba vonult vissza, majd még négy esztendőig rendőri felügyelet alatt tartották. 1857 novemberétől Mágocson szolgált, de 1859 áprilisától egészen haláláig Kőröshegy megbecsült református lelkésze lett. 

Hasonlóképp tevékeny részt vállalt a szabadságharcban a kötcsei születésű Roboz István is. A pápai református gimnáziumba neves írókkal, Petőfivel és Jókaival járt együtt. Miután befejezte jogi tanulmányait, a forradalom és a szabadságharc szolgálatába állt. Ekkor visszatért Somogyba, és Noszlopy Gáspár, a neves somogyi forradalmár, kitűnő hadvezér, kormánybiztos titkára lett. Ám az ihlet a harcok idején sem hagyta cserben. Egy kis somogyi településen, Ádándon gróf Csapody Pál piramistölgyekkel, vadgesztenyékkel, páfrányfenyőkkel körülvett kastélyában vetette papírra 1849. március 2-án Kossuth Lajos imáját a kápolnai csatában elesettek emlékére. Roboz Istvánt a világosi katasztrófa után, a Bach-korszak önkényuralma, a felelősségre vonások egy időre visszavonulásra kényszerítették. A bujdosás után szülőhelyén, Kötcsén gazdálkodott. Az 1850-es évek közepén már hivatalt vállalt: a kaposvári törvényszéknél bíró, majd a megye tiszti főjegyzője lett. Az osztrák–magyar kiegyezés megkötése előtt, az enyhülés évében, 1866-ban megalapította a Somogy című politikai hetilapot, később más irodalmi művei és balatoni vonatkozású alkotásai is szép számmal születtek. 
A somogyi hősök forradalmi részvételét ugyan súlyos börtönbüntetésekkel, Noszlopy Gáspár esetében halálos ítélettel sújtották, de a lelküket nem tudták megtörni, még ha alkalmazkodtak is a dualizmus békeidőszakában, hűen őrizték a ’48-as hagyományokat életük végéig.