2025.03.13. 07:00
Sörháború a Balatonon: így küzdöttek az emberek egy korsó hűsítőért!
Ma el sem tudjuk képzelni, de évtizedeken át sörhiány sújtotta az országot. Akkoriban a Balaton déli partján a siófoki söripari kirendeltség enyhítette a gondokat. A történet az 1930-as években kezdődött a Dreher cég lerakatával, majd a ’70-es évekre óránként hatezer palack Balatoni Világost palackoztak itt. Azonban a rendszerváltás után az üzem sorsa megpecsételődött, és a ’90-es években végleg lehúzták a rolót.
1986 nyarán országos sörhiány volt az országban és persze a Balatonon. Erről így számolt be a Somogyi Néplap: "Megérkezett a főszezon, s vele együtt a nyár biztos jele, a sörhiány. Az idén a kevesebb vendégnek is kevés a Balatonnál ez a közkedvelt ital. Az elmúlt napokban csak annak jutott, aki ügyes volt." A nyári sörhiány egyébként egészen az 50-es évektől jellemző volt Magyarországon, ami alól talán épp a Balaton jelentett kivételt. A déli part boltjainak, hoteljeinek és vendéglátóhelyeinek ellátását segítette – többek között – a Siófokon működő söripari kirendeltség.
A söripari kirendeltség négy megye ellátását segítette
A Nagykanizsai Sörgyár siófoki kirendeltségének története 1931-ben kezdődött, amikor a Dreher cég lerakatot létesített a településen. 1960-ban már óránként 2000 palack sört állítottak elő, 1970 után pedig 3000 üveg Balatoni Világost palackoztak óránként. 1977 decemberében pedig új söripari kirendeltséget avattak Siófokon.
– tudósított a Somogyi Néplap 1977-ben. Korábban, 1970-ben egyébként a Magyar Országos Söripar egy új, úgynevezett fogadó-töltőállomást létesített a városban. A 8 millió forintos beruházásnak köszönhetően a sör fogadására, fejtésre és raktározásra is alkalmas helyiséget alakítottak ki. A telep alkalmas volt Veszprém, Fejér és Tolna, valamint Somogy egy részének ellátására. 1977-ben pedig 15 millió forintból egy újabb kirendeltséget avattak. Az NDK-gyártmányú gépsoron óránként 6000 palack sört állítottak elő."– írta 48 évvel ezelőtt a Somogyi Néplap.
1992-ben végleg megállt a siófoki söripar
1992 márciusában így számol be a siófoki bezárásról a Somogyi Hírlap: "Még a nyáron történt, hogy a Nagykanizsai Sörgyár siófoki kirendeltségén megállt a futószalag, dolgos kezek lekapkodták róla az utolsó telitöltött palackokat, a rekeszek súlya alatt nyöszörgő targonca odébbgurult pár métert, aztán véget ért egy XX. századi történet. Néhány munkás tanúja volt a kezdetnek is, amikor az idén századik születésnapját ünneplő vállalat „kinyújtotta csápját” Siófokra; 200 literes fahordókból csapolták akkor a malátát bakelitkupakos üvegekbe. Ha 50-60 liternyi elkelt egy forró nyári napon, az már jó üzletmenetnek számított. Tavaly 12 millió 594 ezer 500 liter sört adtak el, jóval többet a tervezettnél, pedig...
A nagy reményekkel várt privatizáció kútba esett; a dobozos üdítők és sörök gyártása éppúgy, mint a roskatag épület felhőkarcolóra cserélése, csupán ausztrál álom maradt."
A siófoki sörüzem bezárásával nemcsak egy gyártósor állt le, hanem egy korszak is lezárult. A Balatoni Világos pedig már csak emlék maradt.
