Felfoghatatlan aranykincset őriz a Balaton, ezermilliárd forintot érhet

Egy 1798-as levélben maga a tihanyi apát hívta fel az illetékesek figyelmét arra a tényre, hogy a Balaton iszapjában kimosható méretű drágakőszemcsék és arany is található. Ezt egyrészt írásos forrásokra, másrészt saját tapasztalataira alapozta. Az apát gyakran tanulmányozta a hazánkban az aranybányászatot is meghonosító rómaiak levelezését, akik élénken érdeklődtek a tó nemesfémtartalma iránt, lévén az ottani aranymosók gyakran találtak aranyat. Az apát személyes tapasztalatai pedig az ő korában ott tevékenykedő mosók zsákmányainak volt köszönhető. Valószínűleg ez az 1798-as levél keltette fel a figyelmét Hollósvári Imre bányamérnöknek, aki komolyabban megvizsgálta a kérdést – hívta fel a figyelmet a balaton.hu írása nyomán a VEOL.hu.

A szakember az erdélyi Pusztakalánban 1898-ban alakult Kaláni Bánya és Kohó Rt.-nél dolgozott, de az 1907-es, a Budapesti Hírlapban megjelent cikke megírásakor már három éve a Dunántúl geológiáját vizsgálta. Ennek a munkának köszönhetően került kapcsolatba olyan aranymosókkal, akik még a 20. század elején is keresték az értékes fémet a Zalában, illetve a magyar tenger partján 

• a zalai és
• a somogyi szakaszokon,
• de főleg Keszthely és Siófok környékén.

A komolyabb vizsgálatok lebonyolításához két tehetséges mosó segítségét kérte, akik a tó 61 különféle helyről vettek neki 10-10 kg-nyi homokot. A minták pedig aranyat tartalmaztak.

Igazi aranyat találtak a Balatonban

A mosók (aranyászok) sáraranynak nevezik ezt az iszapban fellelhető, finom, pikkelyformájú előfordulást. A balatoni mintákban 100 kg-onként két szem sárarany volt, melyből 1000 szem kell egy gramm aranyhoz. Ezt az átlagot kisebb ingadozással minden mintában sikerült kimutatni. Hollósvárit pedig – bányamérnökként – koránt sem lepte meg az eredmény. Pontosan tudta, hogy a 13. és 16. század közötti időben hazánk adta Európa nemesfém-kitermelésének 80 százalékát, ami a világtermelésben is a harmadik helyre volt elegendő, évi 1 tonna arannyal és 10 tonna ezüsttel. Emellett a már említett geológiai vizsgálatai megerősítették, hogy a Dunántúl jégkorszaki kőrétegeiben mindenütt található arany, melyeket az ezen áthaladó vízfolyások magukkal sodornak. Ezen a módon hordhatta a Zala az aranyat a Balatonba, ahol fokozatosan lerakódott. 

A legenda szerint 120 tonna arany fekszik a Balaton mélyén

Bányásznyelvet használva erre azt szokták mondani, hogy a homok nyomokban tartalmaz aranyat, ami azonban így is döbbenetes mennyiséget jelent. Hollósvári el is végezte a részletes számításokat, melyekhez a fentebb említett gyakoriságot használta alapnak. Egyetlen gramm aranyhoz 5 vasúti kocsi 50 tonnányi tartalmát kellene végigszitálni. Összességében a Balaton 600 négyzetkilométer területű, ami az ötméteres iszapréteggel és köbméterenként két tonnával számolva 6 milliárd tonna homokot jelent, vagyis 600 millió vagonnyit, melyben 120 tonna aranyat lehetne találni. Mivel a vizsgált mintákban az aranyat alig szennyezte ezüst, így Hollósvári 23 karátosnak becsülte annak tisztaságát. Ez mai árfolyamon kilogrammonként nagyjából 15 millió forintot ér, ami 120 tonna esetében 1800 milliárd forintot tenne ki.

Az arany megszerzésének nehézségei

A 6 milliárd tonna tömörödött kőzet átvizsgálása valószínűleg többe kerülne, mint 1800 milliárd forint, illetve az is probléma, hogy az átvizsgált anyagot nem lehetne hova tenni. Egyszerűnek tűnik visszahányni a tóba, ám a feltört homok – Hollósvári számításai szerint – olyan mértékben foglalna nagyobb helyet, mint a mostani tömörödött, hogy azzal sivataggá változtatná a tó helyét.