A Balaton fotós Letícia képeiért megőrül a net: már a NatGeo is felfigyelt rá

Ha valaki úgy tud mesélni a Balatonról, hogy szavak nélkül is megérint, az Bánkuti Letícia. Fonyódon él, nap mint nap elhalad a móló mellett, de számára ezek a séták nem megszokott útvonalak – hanem újabb lehetőségek arra, hogy észrevegye azt, amit más nem lát. Hajnalban, amikor a legtöbben még alszanak, ő már a parton áll fényképezőgéppel a kezében. Nem vár elismerést, csak a pillanatot lesi.

“A Balaton számomra örök szerelem. A fotókon keresztül tudom megmutatni másoknak is azt a csodát, amit én minden nap látok” – meséli Letícia.

Letícia főállásban egy logisztikai cégnél dolgozik, de a szabadidejét teljes egészében a természetfotózás tölti ki. És nem is akárhogyan. Képei több alkalommal bekerültek a National Geographic Magyarország „nap képe” válogatásába. Több ez, mint hobbi: ez szenvedély, örökség és menedék.

Családi örökségből szenvedély: fotólaborból a Balaton partjára

A fényképezés már kislányként ott volt az életében – szó szerint a sötétkamrában nőtt fel. Szülei és nagyszülei Fonyódon dolgoztak fényképészként, fekete-fehér filmekkel, retusáló ecsettel és pengével.

“A nagymamám ceruzával és festékkel retusálta a képeket. Kislányként sokat segítettem nekik a műteremben is – valószínűleg innen ered ez a kötődés.”

A géppel való fotózás évekkel később érkezett: előbb csak a telefonjával kattintgatott, aztán egy fotós barát inspirálására vett egy valódi fényképezőgépet. Azóta nincs megállás. Objektívek jöttek, új vázak, hajnalok, fagyos esték, viharok a parton.

Napfelkelték, jégcsodák, viharok – a Balaton minden arca megjelenik a fotóin

Letícia képein nem csak a tó tükröződik – hanem a belső csend is, amit a parton érezni lehet. A fotózást a nap bizonyos időszakaiban szereti: hajnalban, amikor a nap alacsonyan jár, vagy este, amikor a fények drámai árnyalatokat festenek az égre.

“Ha jön a vihar, sokan bemennek – én inkább kifelé indulok. Szeretem azt a drámát, amit a természet ilyenkor mutat. Villámokat, hullámokat, színeket – ez az, ami igazán megfog.”

Fonyód, Bélatelep, a Szaplonczay sétány, Fonyódliget – ezek a kedvenc helyei, de gyakran átmegy az északi partra is: Szigliget, Köveskál, Tihany mind inspirálják. A fotózáshoz minden nap figyeli az időjárást, a webkamerákat, és ha érzi, hogy jön a „pillanat” – elindul.

Képein a Balaton nem csak szép – él, lélegzik, mesél

Letícia nem csak „szép tájakat” fotóz – ő történetet mesél minden képkockával. Szerinte minden fotó egy pillanat-lenyomat, amit nem lehet megismételni.

“Minden képemhez tartozik egy történet. Tudom, mikor és hogyan készült – mit láttam, mit éreztem akkor. És ezt más is megérzi, aki megnézi a képeket.”

A fotós számára ez nem csupán táj – hanem lélek. Viharos napokon drámai, nyáron vibráló, télen meditatív.

A balatoni naptár, amihez képtelenség 12 fotót kiválasztani

Már két saját balatoni naptárt is készített. Mindegyik hónaphoz a hozzá illő fotó kerül, de a válogatás heteket vesz igénybe.

“Nem tudnék egyetlen kedvenc képet mondani. Mindegyik más. A naptárhoz is napokig válogatok, hogy végül összeálljon az a 12 kép, ami valóban tükrözi az év körforgását.”

A képek között ott a fonyódi móló, a Badacsony látványa, csónakok, viharok, jégbe fagyott hullámok – mind-mind az év különleges pillanatai.

Urbex fotózás – elhagyott nyaralók, időbe fagyott világ

Letícia a természetfotók mellett az urbex világában is otthon van. Elhagyott balatoni nyaralók, romos szállók, félig berendezett retró szobák: ezeket is dokumentálja – főként Instagramon, helyszínmegjelölés nélkül.

“Imádom a retrót. Vannak helyek, ahol úgy érzem, mintha tegnap álltak volna fel az asztaltól. Minden ott van: a pohár, a kanál, a telefon. Ez időutazás.”

A Balaton partján állva minden gond megszűnik

Letícia nemcsak képeket készít – gyógyul is közben. A fotózás neki meditáció, béke, belső rend.

“A munkám pörgős. De amikor a Balatonhoz megyek, minden lecsendesedik. Csak a fény, a víz és én vagyunk ott. Ez a valódi nyugalom.”