Így változott meg a vidéki élet: neked tetszik?

Egy változási folyamatban csak a változás a biztos – így van ez a magyar, köztük a somogyi falvakban is. Évtizedek óta cikkezünk arról, hogy miként és miért is változott meg a vidéki élet. Sokan sokfélét gondolnak erről. A legerősebb érv persze az, hogy nem élhet mindenki városban, ezért a falut nem leépíteni, hanem felépíteni kell. 
Tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt évtizedek látványos változásokat hoztak a somogyi falvak életében is. Jót is és rosszat is. Elköltözők és beköltözők, eltűnő, korábban megszokott szolgáltatások, eltérő életritmus és elvárások sora, fogyóban lévő konyhakertek, kikopó állattartás és még sorolhatnánk. A régi falusi lét néhány eleme már csak a még meglévő közösségi rendezvényekben, élményközösségekben köszön vissza. Az új falusi lét alapjait – az ott élőket bevonva is – újra, az új elvárásoknak megfelelően kell megteremteni. Persze az is igaz, hogy akarata ellenére senkit nem lehet boldogítani! Ezért fontos, hogy a falu új jövőjét az ott élők írják, s ehhez kapjanak segítséget. 
A magyar falvaknak 2019 óta saját fejlesztési programjuk is van, amelynek során a statisztikai adatok szerint több mint ezermilliárd forintot fordítottak a kistelepülések helyzetbe hozására. Somogyban is ebből újultak meg önkormányzati, egyházi és civil közösségi terek, országosan évente ezer kilométer mellékutat újítottak fel, a falusi csok keretében pedig már több mint 200 milliárd forintot fizettek ki. A felismerés tehát helyes, vagyis, hogy a társadalom falun élő egyharmadának sajátos problémái is vannak, amelyek eltérnek, vagy eltérhetnek azoktól, amelyek egy városi embert érintenek. Itt is gond a bölcsőde, az óvoda, az iskola, az orvos, a posta, de ez nem azt jelenti, hogy a legkisebb településen is lennie kell ilyennek, hanem azt, hogy a minőségi szolgáltatások fenntartható módon, kellő időben, kellő formában elérhetők legyenek mindenki számára. 
Szóval nem a falusi kisboltok, a kocsmák felújításának a támogatása, a palackvisszaváltás biztosítása a fő kérdés, hanem az, hogy legyen-e, lehet-e egy ilyen hely a falu lelke, fóruma, ahova bárki betérhet egy kis beszélgetésre is. Ezek a kistelepülések sajátos, nélkülözhetetlen találkozási pontok, ám sajnos egy piacgazdaságban ezeknek (is) fenntarthatónak kell lennie. 
A modern falu tehát nem város, hanem egy 21. századi élettér és komfort irányába haladó közösség, amely régen túl van a kakaskukorékolás, a kacsahápogás, a fűnyíróberregés problémáján. Nem véletlen, hogy 1200 ilyen településen megszűnt a népességfogyás. Mert már a falvakban várost keresők többsége is megértette: a kistelepülés varázsa sajátos megtartó erő, amely felülírja a korábbi elvárásokat.