Cirenei Simonok és Veronikák jelenléte gazdagítja a szociális ellátórendszert  

Somogyban hagyomány, hogy az állami fenntartású szociális és gyermekvédelmi ellátórendszerben dolgozó lelkigondozók, mentálhigiénés szakemberek évente néhányszor összegyűlnek, és beszámolnak szolgálatuk örömeiről, nehézségeiről, megvalósult és jövőben tervezendő programjaikról. Az úgynevezett „osztozót” ezúttal Kéthelyen rendezte meg a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Vármegyei Kirendeltsége. A nagyböjti találkozó a Szentháromság-templomban vette kezdetét. Isten hajlékát Balla Mária kéthelyi helytörténész, a tanítóképző főiskola egykori könyvtárosa mutatta be a lelkigondozók fórumára érkezőknek, illetve a helyi szociális intézmény ellátottjainak. 

Megtudtuk: Kéthely középkori temploma ezen a helyen állt, ám a török a XVI. században lerombolta a várat és felégette a falut. 1714-ben újraszerveződött a plébániai élet, majd a Hunyadiak bővíttették a barokk stílusú templomot, melyben három oltár áll. A II. világháború idején keletkezett sérülések miatt felújításra szorult a 44 méter hosszú és 17 méter széles, kereszthajós épület, amely az egykori Veszprémi Egyházmegye 9. legnagyobb temploma volt. Az élvezetes ismertetőt követően Németh József kéthelyi plébános mutatott be szentmisét a szociális és gyermekvédelmi intézményekben dolgozókért és az ellátottakért. A mise záróáldását követően keresztutat jártak a résztvevők, bevonva a kéthelyi ellátottakat is. Egy-egy állomásnál felidéződött Jézus Krisztus szenvedéstörténete, amely megállásra, elmélyülésre késztet, és a mindennapokban is erős támasz lehet.  

A szociális területen dolgozókért is elhangzott könyörgés Kéthelyen

Az ötödik stációnál ez hangzott el: Cirenei Simon a szolgálatot tudatos lelkülettel vállaló ember példaképe. Vállalja a kényelmetlenséget, a megalázottakkal való sorsközösséget, a szolidaritást, az együttérzés kinyilvánítását. Egyszerű, hatásos, és mély üzenetet közvetít számunkra. Ahogy Cirenei Simon, mi is lépésről-lépésre tapasztaljuk meg a kereszt titkát... Mennyi bajba jutott embertársunk van, akik segítségre, jó szóra, esetleg csak egy mosolyra vágynak! Urunk, ha jót teszünk velük és segítünk nekik, a Te végtelen szereteted örömmel tölt el bennünket. Hiszen Te mondtad: „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”. Engedd, hogy szociális területen dolgozóként minden segítségre szorulóban Téged ismerjünk föl, és lehessünk az ő Cirenei Simonja, aki segíti keresztje hordozásában!  

A délutáni program a Fazekas Árpádné vezette Remény Integrált Szociális Intézményben folytatódott, ahol gyakran megfordul Németh József atya. Gyóntatásra, lelki beszélgetésre érkezik, és szívesen vesz részt az intézmény ünnepein is. A fogyatékkal élőkhöz is bekopogtat, de alkalmanként misét is bemutat azoknak, akik nem tudnak részt venni a templomi szertartásokon. Ezúttal rövid történetet olvasott fel rozsdás kalitkában lévő madarakról, melyektől némi ellenszolgáltatásért örömmel vált meg suhanc gazdájuk, mondván, nem kellenek ezek senkinek, mivel csak vacak, szürke mezei madarak. Énekelni sem tudnak, még csak nem is szépek. Egy amerikai plébános volt a vásárló, aki nyomban szabadon engedte a madarakat, és ezzel az üres, rozsdás kalitkával érkezett az ünnepi misére. A zsúfolásig megtelt templomban nemcsak ezt a történetet osztotta meg híveivel, hanem egy másikat is, melyben a sátán Jézus vérét kéri fizetségként…  

A beszélgetés idején – demonstrációs céllal –, a munkatársak között is ott volt egy rozsdás kalitka. A plébános kérésére többen megosztották gondolataikat, véleményüket a hallottakról; nyomatékosítva: a rájuk bízott madarak korántsem szürkék, hanem színesek, és nem kalitkában élnek. Jézus vére kapcsán pedig a jó és rossz örök küzdelme idéződött fel; az ellenoldal ármánykodásai azonban Isten segítségével visszaverhetők. 
Ezután a lelkigondozók és mentálhigiénés munkatársak a szociális intézményekben és a telephelyeken zajló hitéleti programokról, jó gyakorlatokról számoltak be. József atya kiemelte: Isten részéről a legnagyobb megtiszteltetés, hogy embereket bízott ránk. A plébános megköszönte az ellátórendszerben szolgálók tevékenységét, utalva arra is: a hit folytonos erőforrásuk lehet. Nemcsak a munkahelyen, hanem odahaza, a családban is. Volt, aki arról számolt be: az ellátottak sok muníciót adnak a mindennapokhoz, akár tanulni is lehet tőlük, s ragaszkodásuk, együttműködési képességük a dolgozókat is motiválja. A legnehezebb pillanatokban is tetten érhető a szépség, a jóság, merthogy ott is érzékelhető Isten jelenléte…  

Közösen pasztorálják a híveket 

A segesdi intézményben a fekvőbetegekkel együtt imádkoznak, aki mozgásképes az a kastélyépületben lévő kápolnában hallgathatja a misét, de a várhegyen álló műemléktemplomba is eljutnak. Kóré Mihály segesdi plébános szinte együtt lélegzik az intézménnyel, Kőkút-Gyöngyöspusztán lévő részlegükbe Uszkay Huba református lelkész és Stix Tamás ladi plébános látja el a lelkigondozást. Barcson, Drávatamásiban Sas Rudolf atya fogadja el a meghívást egy-egy rendezvényre, a berzencei intézményben a katolikus, a református és az evangélikus felekezet képviselői közösen pasztorálják a híveket.  
Egyházi ünnepekről, nyári táborokról, testvérintézmények látogatásáról, temetői emlékezésekről, a templomkörnyék és az útmenti kőkeresztek önkéntes rendbetételéről, filmvetítésekről, padlóképekről, bibliaórákról, mély beszélgetésekről és még számos más hitéleti témáról esett szó. A gyermekvédelmi intézményekben arra törekszenek, hogy a rájuk bízottakat elvezessék a hithez, a valláshoz. A nagybajomi otthonban remek a kapcsolat Horváth András atyával és Rozgonyi Emőke református lelkipásztorral. Lelki napot tartottak, több keresztelő és bérmálás is zajlott már. Most újra bérmálásra készülnek, a gyermekotthon-vezető lesz a bérmaszülő. Mint elhangzott: a lázadó kamaszok nehezen szólíthatók meg, gyakran tanácstalan a nevelő, s már érkezett is a javaslat: a természet kínálta szépség, s az egyszerű, jól énekelhető karizmatikus dalok sora motivációs erőt jelenthet, de egy-egy bibliai témájú film közös megtekintése, majd átbeszélése ugyancsak hatékony lehet, emellett pedig minden apró előre lépésnek örülni kell. 

Lélekerősítő feladat a nehéz élethelyzet 

Mi az azonosság a Jézust sirató asszonyok és a szociális területen dolgozók között? – fogalmazódott meg a kérdés a keresztúton. Mindannyian érzékenyek, részvéttel fordulnak mások problémái, szenvedései felé. De ez kevés. 

• Egyrészt Jézus arra intett: kevés az együttérzés, a siránkozás. Több kell. Minden lehetségest meg kell tenni a szenvedések enyhítése, a gondok megoldása érdekében. 
• Másrészt Jézus tanítása alapján az ágazat dolgozóinak képesnek kell lenniük arra, hogy a szenvedést ne csak önmagában nézzék, hanem próbálják megtalálni annak üdvösséget ajándékozó jellegét is. Ha nehéz, netán kilátástalan élethelyzettel találkoznak, akkor azt ne csapásnak érezzék, hanem nemes, lélekerősítő feladatnak.