Rozmaringos, szőlőkacsos, kákán pillés – Szennában tudják, milyen az ősi tojásírás

Bár a tojásírás hagyományosan nagypénteken zajlik, és legfeljebb nagyszombatig tart, a szennai skanzenben húsvétvasárnap is lehetőségük volt a látogatóknak arra, hogy elkészítsék hímes tojásaikat a hétfői vendégvárásra. – Kollégáink olyan hagyományos somogyi mintákat tanítottak a látogatóknak, mint a maratás, berzselés és írókázás. Vasárnap pedig Majorné Szabó Ildikó népi iparművész, a Somogyi Népművészeti Egyesület tagja oktatta a tojásírást. Aki csak belépett a múzeumban, szinte mindenki saját díszítésű hímes tojással tért haza – mondta Farkas Gergely néprajzos, muzeológus, tagintézmény-vezető.

Kákálták a tojást a Zselicben

A skanzen gazdag tojásgyűjteményének mintáit nemcsak fotókon, hanem eredeti, kézzel festett darabokon is bemutatták. A résztvevők megismerkedhettek a tojásírás szaknyelvével és kifejezéseivel is. –  A rozmaringos, szőlőkacsos, vagy a kákán pillés motívumot is megmutattuk az érdeklődőknek. A zselici falvakban a "kákálás" magát a tojásrajzolást is jelentette. A kákanövényt, mint íróeszközt használták. Az asszonyok így mondták: 

– magyarázta Farkas Gergely, majd hozzátette, minél inkább modernizálódik a világ, annál nagyobb szükségünk van kapaszkodókra, amelyek gyökereinkhez és helyi kultúránkhoz vezetnek bennünket.

A tojásírás már régi hagyomány a szennai skanzenben 

A szennai skanzen húsvéti hagyománya egészen az alapításig nyúlik vissza. A létesítmény első gondnoka, Csepinszky Mária is tojásíró alkalmakat szervezett saját otthonában, amikor még a múzeum területén lakott. 

Ezekből a közösségi ünnepi együttlétekből nőtte ki magát az évről évre visszatérő rendezvény, amely ma már a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum tagintézményeként egy komoly múzeumpedagógiai program részét képezi. A Húsvéti Forgatag programsorozat egyik legnépszerűbb rendezvénye pedig a  húsvéthétfői locsolkodás, melyet a Zselic Táncegyüttes tagjai idéznek fel a helyszínen.