A szépség mindenhol ott van, csak mi nem akarjuk észrevenni

Tavasztündér pazar szín- és illatkavalkáddal üzent a kaposvári Róma-hegyről, Rippl-Rónai egykori villalakásának parkjából, s Kőröshegyről is, ahol megkezdődött a három hétig tartó tulipánszüret. A virágmezőről, melyben legszívesebben meghentergőznének az ifjú szerelmesek – talán még a régebb óta fiatal párok is – vagy százfajta törékeny virágból válogathatunk, hogy derűs eleganciát csenjünk otthonunk falai közé. Merthogy hiányzik életünkből a derű. Isten nem szomorúságra, sokkal inkább örömre teremtette az embert, akit e színpompás virágarzenál és a hétvégi langymeleg – higgyük –, talán jobb kedvre hangolt.

Nincs tavasz tulipánszüret nélkül

A természet év közben is folyamatosan tárja fel rejtett bájait, csak mi nem akarjuk észrevenni a teremtett világ szépségeit. Amelyek csendre, elmélyülésre hívnak. Különösen most, nagyböjt heteiben. Van hát lehetőségünk, hogy tudatos zajszűréssel megteremtsük az ünnepvárás gyógyító csendjét. Lemondásainkkal, önként vállalt böjtünkkel – amely testre, lélekre egyaránt hatásos –, könnyebben megsejthetünk valamit az isteniből. Merthogy templomi csendben is érdemes, és soha nem késő, labdát gurítani Istennek…

A Csikyben telt házzal, vastapssal játszott, Horváth Illés rendezte Száll a kakukk fészkére című drámában a zárt osztályon elhangzik: „Mi a világ törött virágcserepei vagyunk.” Mi is azok lehetünk, ám erről megfeledkezünk. Ezért (is) lenne érdemes gyakrabban beszélgetni az Élet Urával, s akkor nem maradnának hajléktalanok a gondolataink, és visszatalálnánk önmagunkhoz.