A vélemény olyasvalami, ami mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a másikéra

Hát, mostanában egyre inkább érzem azt én is, hogy nemigen vagyok vevő a megmondóemberek kinyilatkoztatásaira, véleményére leginkább a közösségi oldalakon. Persze mondhatnánk olyan okosságokat, hogy ne azt nézd, mit mond, hanem, hogy ki mondja, meg, hogy a stílus maga az ember, ne de mégis.

Pár hete a tragikus fonói kettős gyilkosság kapcsán alakult ki a legnagyobb közösségi oldalon olyan kommentháború, amire már nincsenek szavak, az kevés, hogy nem tűr nyomdafestéket. Most pedig a 67-es útra zúdult csütörtöki  sárlavina késztette kinyilatkoztatásra az információra éhes olvasókat jól érezhetően a kelleténél jóval kevesebb információ birtokában.

S nekem éppen ezzel van a bajom. Mert véleményt megfogalmazni lehet, sőt kell is, abszolút híve vagyok az értelmes, indokokkal alátámasztott véleménynyilvánításnak, sőt vitának is. A baj leginkább azzal van, amikor kellő háttérinformáció hiányában tesszük ezt. Történt már Önökkel is, hogy pillanatok alatt rásütötték egy emberre, úr Isten, hogy néz ki, aztán kiderült, hogy mondjuk súlyos beteg és örül, hogy él?

Érdemes mindennek utánaolvasni és úgy véleményt formálni

Szóval érdemes volna mindig jobban a dolgok mögé nézni, informálódni, sőt a nagy Vlagyimir Iljics talán egyetlen használható gondolatát megfogadni: tanulni, tanulni, tanulni. Aztán meg gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni, s akkor már magától jön, hogy sokszor jobb hallgatni, hallgatni, hallgatni.