A világ legnagyobb rabtartója úgy kerít hatalmába, hogy észre sem vesszük

Régebben a televíziót tartották a szem „rágógumijának”, aztán egy idő óta se szeri se száma azon digitális eszközöknek, melyek szinte függőségben tartják a felhasználókat. Minden előnye mellett különös, sok esetben felettébb kártékony „drog” a mobil, a laptop, a számítógép. A világ legnagyobb rabtartója, és sajnos úgy kerít hatalmába, hogy észre sem vesszük veszélyeit.

Merthogy vannak. Nemcsak városi, falusi családokban is. Vitathatatlan: jól „elvan” a gyerek a kütyüvel; üljön etetőszékben a családi asztalnál, nagyáruház kosarában, míg a szülő nyugodtan vásárol, vagy éppen saját szobájába vonulva. Az okostelefonon nézett mese, a táblagép villódzó digitális játéka, a felfokozott izgalom, a készen kínált és kapott vizuális élmény gyereket, felnőttet egyaránt elvon a való világból. Gyorsaságával, impulzivitásával, káros tartalmaival bekebelez, miközben mételyez. Nem kicsit, nagyon. Veszélyeire hiába hívja fel a figyelmet pszichológus, neveléskutató, orvos és pedagógus, a legtöbb esetben süket fülekre talál a jótanács. 

Kisgyermekek kezeibe is kerülnek digitális eszközök 

Azért, mert – sajnos – ez a trend. Pedig emberlétünk és intellektusunk arra (is) ösztönözhetne: merjünk szembeszállni az aktuális trenddel. Merjük nem kisgyerekkorban, hanem sokkal később kézbe adni a digitális eszközöket, merjünk határokat szabni használatukat illetően, és az sem baj, ha digitális böjtre buzdítunk. Éppen azért, hogy megőrizzük emberarcunkat, közöny helyett újra érzelmet tükrözzön tekintetünk, hogy észrevegyük a körülöttünk lévőket, hogy iskolában, otthon, s mindenütt kitartóbb legyen a figyelmünk, amelyet már régen, gyanítom visszahozhatatlanul, elrabolt tőlünk a digitalizmo kora.