Fejbelőtték, hazajött és aztán borzasztó dolgot tudott meg

A fájdalmas történetet azért mesélte el Keszi László, mert megindították Kárpáti Tímea alpolgármester szavai a közelmúltban, a II. világháborús hősökre való megemlékezésen. Úgy fogalmazott: a hősök máig hatnak. A nyugdíjas kaposvári férfi elmondta, hogy rá is máig hat az a családi tragédia, ami a második világháború hatására változtatta meg édesapja életét. – Édesapám is a Don-kanyarnál harcolt katonaként, az ő sorsát szerettem volna elmondani, mert engem mind a mai napig megérint a története. 1941-ben hívták be és a második magyar hadsereg tagjaként harcolt. Fogságba esett és 1948-ig  Szevasztopolban raboskodott. 1948-ban 46 kilósan tért haza, súlyos sérülésekkel, mesélte a tragikus történetet, amelyhez hasonlót sok somogyi család ismerhet saját múltjából. 

Az édesapa fején lőtt seb volt, ami már kezdett elfertőződni, de a műtétet sem Debrecenben, sem Budapesten nem vállalták, így Kaposváron műtötte meg Juha Adolf sebész főorvos. – A műtétet követően 160 napi kórházi kezelés után engedték haza édesapám. Ekkor tudta meg, hogy az 1944-es bombázáskor találat érte a bunkert, amelybe felesége és kislánya menekült, folytatta a visszaemlékezést. Sajnos szörnyű veszteség érte az akkor fiatal családapát, mert a bombázásban felesége azonnal meghalt, a kislányt a halottak nyomták agyon. A bunkerbe menekülők ugyanis testükkel próbálták védeni. Akik nem fértek be a bunkerbe le akartak menni érte, mert hallották a kislány sírását, de nem mertek elindulni, végül pedig már késő volt bármit tenni a csöppségért.

– Amikor ezt megtudta édesapám újra kórházba került és további 60 napig volt bent. 1949-ben újra munkába állt, rokkantan ugyan, de ezt hivatalosan sosem ismerték el. Esztergályosként dolgozott és az általa gyártott székeket árulta a vásárban, amikor megismerkedett édesanyámmal.

Egymást követte a tragédia

Két megtört fiatal talált egymásra azon a vásáron, amikor Keszi Lászlóval először beszédbe elegyedtek egymással. – Kiderült, hogy ő a férjét vesztette el, miután a férfi nagyon betegen tért haza a haláltáborból. Egyik nap hatalmas fájdalmai lettek és meghalt. Mire kiérkezett érte a halottszállító lovaskocsi, addigra az édesanyja is meghalt. Így egy óra alatt két szerettét is elvesztette. Édesapám pedig mesélt arról, hogy ő miket élt át.

A hasonlóan szomorú sors összehozta a megözvegyült fiatalokat, amelyből egy életen át tartó házasság lett. Keszi László csak később, a kilencvenes években szerzett tudomást nagynénjétől arról, hogy az édesapja milyen szörnyű tragédiák után kezdett új életet édesanyjával. A szomorú történet azóta is kíséri a 73 éves férfit. – Ha elmegyek szülővárosomba, Marcaliba mindig megállok apám első feleségének és lányának sírjánál és elgondolkodom, amíg mondom a Miatyánkot. Az első családjának leszármazottja ugyan átvitte a maradványokat a családi sírjukba, így máig olvasható rajta a döbbenetes valóság. Édesapám néhai felesége mindössze 22 éves volt, Évike, a kislányuk pedig 2,5 éves. Városunk minden év januárjában megemlékezik a Don-kanyar harcosairól. Ilyenkor megdobban a szívem és talán nem szégyen ha a 73. évemben még egy könnycsepp is tolul a szemembe.