Politikussá lettek a tanítványai – Mikszáth országgyűlési karcolatait olvastatná el velük

Druzsin Ferenc irodalomtörténész, nyugalmazott egyetemi magántanár, az ELTE egykori rektorhelyettese Taranyban született. Tanított egykori alma materében, a kaposvári Táncsics gimnáziumban, de a tanítóképzőn is. Évtizedeket töltött a fővárosban, egy ideig Szófiában vezette a Magyar Kulturális Intézetet. Néhány éve szíve hazaparancsolta Somogyba, a Balaton partjára. Számos kötet szerzője, a Napút folyóirat életműdíjasa 85 éves.  

Druzsin Ferenc: A könyvek adták az élet tartását

– Mennyivel lett bölcsebb az egykori taranyi kissrác a maga mögött hagyott évtizedek után? 
– Remélem, sokkal. A taranyi kissrác bölcsessége abban állt, ahogy a látszólag szegényes falusi valóságot kiegészítette képzeletével. A falu szélén laktunk, szemben már házak sem álltak. Volt viszont a délre húzó, végtelennek látszó mező, amelyet a szem tagolt, a nyelv megnevezett. Mégpedig a nyelvjárás-sziget létnek megfelelően, vend szavakkal. Balra futott kifelé a Tisinia, szemben a Gradina, a hátam mögött észak felé a Vise Popovoga, a Zidina, és még jó pár beszédes mezőrész. Ezt a nagy kerek „színpadot” úgy rendezte be képzeletem, úgy töltötte meg látványosságokkal, ahogy Kósza Bandi Arany elbeszélő költeményében: „Óra hosszan nézte a felhőket / Toldva-foldva képzeletben őket / Majd bikának, majd toronynak látván, / Majd betyárnak szilaj lova hátán ...” Bölcsességem másik forrása pedig egy helységnév-tábla, rajta: Tarany, Nagyatádi Járás, Somogy Vármegye.  
– Mit őrzött meg a népélet gazdag kincsestárából és a néplélek erejéből az irodalomtörténész, a kutatóprofesszor, az ízig-vérig tanárember? 
– Már pályám elején megtanultam, hogy az etnikai identitástudat két gyökérből táplálkozik: az egyik a történeti tudat, a másik a mitikus tudat világa, a mondák, a mesék, a hiedelmek tartománya. Valóban kincsestár; egy részét falumból, Taranyból hoztam, más részét iskoláim alapozták meg. Tanulmányaimban, könyveimben nyomon követhető a hozzájuk igazodás: a táltosok, a boszorkányok, a hamis eskü „epikai hitele” a művészi igazság feltárásában. 
– Számos jelenlegi elitpolitikust tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ha egykori tanítványai újra egyetemi hallgatók lennének az ELTÉ-n, mit mélyítene még el bennük az órákon? Milyen kötetet nyomna a kezükbe? 
– Ha valóban visszatérnénk azokhoz a bizonyos évekhez, intelmekkel kezdeném, mégpedig Vörösmarty szavaival: „Kezdjünk újra tűrni és tanulni!". Emellett stílusjavító-gyakorlatnak Mikszáth Kálmán Országgyűlési karcolatait adnám kézbe; s végül egy intelmet is fejükbe vésetnék, amit egyébként manapság egyre többet mondanak: aki nem változik, az változtatni sem tud! 
– Nemcsak tanítványairól, hanem gyűjteményéről, könyvritkaságairól is ismert lett a neve. Mi a legújabb szerzeménye? 
– Az utóbbi időben már nem szaporítom könyvtáramat, a sok költözködés ugyanis kissé megrongálta „kincseimet”. Száznál több kötetet restauráltattam, vagy erősíttettem meg. Szerencsére találtam egy remek könyvkötőt. 
– Mit olvas jelenleg? 
– Mostanában egyre többször régi könyveket veszek kézbe. Például a következőt: Erköltsi tanítások prédikácziókban. Készítette és hallgatói számára kiadta: Diószegi Sámuel, debreceni prédikátor. Debrecen, 1808. 
– Számos könyvében főszereplő a derű, a humor. Ma ugyan nem a derű óráit kell számolgatnunk, s különben is pesszimista nép a magyar, de hogy derűben éljük mindennapjainkat, az rajtunk, szándékainkon és törekvésünkön is múlik. Igaz, a nyugalmat nem az információdömping és a közösségi média jelenti. Önnek mi ad derűs nyugalmat? 
– Való igaz, hogy manapság nem a derű óráit kell számolgatnunk. Az én derűm és nyugalmam Eötvös Károly erkölcsi megítélése alapján áll: „Vagy boldogtalan vagy rossz ember az, aki jóízűen nevetni nem tud. Az ilyen embert jól megfigyeljétek. Ha boldogtalan, legyetek részvéttel; ha rossz, fussatok tőle. De ország dolgát, nemzedékek jövendőjét, fiatalok szerencséjét rá ne bízzátok.”  
– Néhány hónapja megözvegyült; feleségét, Juditot, aki szintén tanár volt, magához ölelte a Teremtő. Ki segít a gyászfeldolgozásban? 
– Minden jóakaratú ember, aki eljött a temetésére. Sokan összegyűltünk. Elhozta virágait hat, tiszta szívű tanítvány is, akik Judit első osztályfőnökségét érdemesítették jelenlétükkel, és fontosnak tartották, hogy fejet hajtsanak ravatala előtt. Szabó tiszteletes úrtól a temetés óta is kapjuk támogató emberségét. Fiammal, Ivánnal mindketten a magunk gyászát éljük, ezzel segítjük a másikat… 
– Bulgária, Szófia örök szerelem marad? 
– Igen, Bulgária és Szófia harmincas éveim idilli szigete. Méltó munka a Magyar Intézetben, a magyar kultúra széthordása Várnába, Balcsikba, a Rodope-hegységbe, Plovdivba – Nagy László sarkig tárt kapuin át… 
– S Magyarország tájai közül – Budapestet követően – marad a Balaton-part? 
– A Balatont néhány esztendeje választottuk; „kikötőnek” vagy mint egy pikareszk regényben, megérkezésnek a valamikori helységtábla szerint. A Balaton gyönyörködés – az „öböl madárral” varázsában. Mostantól azonban már csak „egyedül hallgatom tenger mormolását …” 
– Egy-egy könyvterv nem jelenthetne némi motivációt? 
– Néhány éve volt egy kísérletem: valaha népszerű versek kihunyóban lévő parazsához közelítettem. A kéziratot, kissé türelmetlenül, elsiettem, hiszen Pósa Lajost és Szabolcska Mihályt kihagytam a „társulatból”. Kár volt kihagyni; ha helyet kaptak volna, ma nem hiányoznának senkinek, de Baksay Sándor és Abonyi Lajos sem hiányzik senkinek, pedig egy-egy mozaiknyi helyre érdemesek. Idő kellene hozzá, nyugalom és erő… 

Könyv védte a friss aludttejet 

Druzsin Ferenc Taranyban nem könyves környezetben nevelkedett. Egyszer ugyan észrevette, hogy az egyik tejesköcsögön a sarokban egy Szabó Lőrinc-kötet pihen. A Föld, Erdő, Isten első kiadása – tele panteista versekkel, melyekkel gyerekként még nem tudott mit kezdeni. Édesanyja elővigyázatosságból tette oda, nehogy a friss aludttejbe belekóstoljanak az egerek. Szőlőjükben is akadt néhány könyv, de egyiknek sem volt meg az eleje. Másra kellettek a lapok… 

• Az irodalomtörténészt arról is kérdeztem, ha visszatekint szakmai múltjára, hogy véli, voltak-e gáncsoskodói? Így felelt: – Valószínű, hogy nekem szerencsém volt, rendre pár perccel előbb értem oda, mint aki elgáncsolt volna. Cikkelyeimre, tanulmányaimra mindig találtam érdeklődő folyóiratot, könyveimre kiadót; többnyire úgy, hogy pályáztatták a kéziratot, sikeresen.

Kettős dedikáció a Takáts-kötetben

A szerző irodalmi csemegék sorát kínálja, köztük egy érdekes somogyi vonatkozású dedikált kötet titkát is felfedve. Takáts Gyula kaposvári költő 1943-ban megjelent Hold és hárs című könyvére Druzsin az ezredfordulón lelt rá egy antikváriumban. A szerző, zöld tintával írva, Kunffy Lajoséknak ajánlotta a kötetet, melyet az azóta már Kossuth-díjassá lett Takáts Gyula 2006-ban újra dedikálta. A somogytúri festőművész helyett, immár Druzsin Ferencnek.