Éjszakai horgásztitkok – csillagtavirózsák közt Bodó Ivánnal

Arra voltunk kíváncsiak, hogy miért jó az éjszakai horgászat. Jött az író Bodó Ivánhoz méltó válasz: Mert a napnyugta csodájával megszűnik a forróság, ám fokozódik a víz alatt folyvást ott rejlő titokzatosság. Elmélyül a csend, a szélcsendben kisimul a víz, s mint olajfényű ében, úgy csillog a parti fények aranykeretébe foglalt tükör, melyben a Hold nézegeti magát. S ha felborzolja a felszínt valami pajkos fuvallat, ezüsthidat vet elénk e kedves égitest, azon sétál tovább a lélek, hogy tekintetünk is kövesse, és megkeressük az égen a Göncölszekeret. Égre emelt képzeletünkben felülünk a bakjára. Ám egy szenvedélyes horgász rajt is inkább, mint stégen ül, hogy lógasson a mélybe, ahonnan óriáshalak úsznak a csillagtavirózsák közt a végtelenségbe. E válaszból is érezhető, hogy az éjszakai horgászat, a vízi vagy vízparti lét számomra lélekemelően szemlélődő ücsörgés, mely a napfelkeltével válik teljessé, mert eszünkbe ne jusson előbb hazamenni.

– És ha nemcsak a hangulatért, hanem a zsákmányért is kiülnénk – mit remélhetünk éjszaka?
– Vannak olyan ragadozó halfajok, amelyek ilyenkor válnak igazán aktívvá, hogy megtöltsék üres gyomrukat. Ilyen hal a harcsa, az angolna. A süllők is aktívvá válnak már az alkonyati fények hatására. Mert e tüskés hátuszonyú, pompás halaknak táplálkozás tekintetében nincs könnyű dolguk a nappali, mélyen átvilágított, négy méter magas víztérben. Habár a Balatonban sok küsz él, azok a felső vízrétegben csapatosan csillogva planktonoznak, a süllőknek szinte lehetetlen elkapni őket. Ebben a falkában vadászó, villámgyors balinok a mesterek. Rájuk nem is érdemes éjjel horgászni, bár teliholdas éjszakán süllőzés közben azért előfordul egy-egy balin, más néven ragadozó őn kapás is.

– És mi a helyzet a békés természetű halfajokkal? Ők sem alszanak?
– Vannak pihenő periódusaik, de nyáron a 25–28 fokos vízben felgyorsul az anyagcsere, és mindent az étvágy vezényel. Ráadásul az éj leple alatt a keszegek, pontyok is felbátorodnak, és nagy előszeretettel úsznak a parti sávban egészen a kövezésekig vagy hínárosokig, ahol ezeken a nagy víz alatti felületeken bőven akad táplálékuk.

– Milyen éjszakai horgászpraktikák léteznek?
– Éjszaka fontos a láthatóvá tétel. Ezt nemcsak a vízi közlekedés szabályai írják elő, hanem a kapást is látnunk kell. Erre régen az „őshorgászok” petróleum-üzemanyagú viharlámpát használtak, ma, a LED-ek világában, számtalan világítóeszköz közül választhatnak a pecások, sőt parányi fejlámpák segítik az efféle éjszakai műszakot – már fényévnyire a bányászok karbidos, homlokra szíjazott lámpáitól. A kapásjelzők és úszók is kivilágíthatók úgynevezett vegyi patronokkal, ahogyan a szentjánosbogarak esetében is hasonló fénykibocsátással járó reakció teszi lehetővé a látványos egymásra találást. Természetesen a kapást érezni is lehet. Dunai vagy tiszai módszernek hívják azt, ha a horgász mutató- és hüvelykujja között fogja a zsinórt, és így veszi észre, ha valami vízi lény bekapta a csaliját.

– A Balatoni halmesék és Naplóm a halásztanyán című könyvek írójának biztosan van valami emlékezetes története, ami az éjszakai horgászattal kapcsolatos?
– Denevérek és időnként baglyok is köröznek az éjszakai árbóc körül, mert vonzza őket a csúcson égő helyzetfény, illetve az ott zümmögő árvaszúnyogok – hiszen egy táplálékpiramison ücsörgünk ilyenkor is. Ám a legemlékezetesebb az volt, amikor tőlem egyméternyire szállt le a kiülő karfájára, és szinte egész éjjel ott ücsörgött egy sirály. De inkább mosolygós lélek volt, aki velem várta a pirkadatot.

Az éjszakai horgászat ihlette a siófoki halászati mérnök és író legújabb versét

Bodó Iván: A Nap születése

Álmos, ibolyaszín szemmel,
Hunyorít rám a pirkadat.
Majd felpislog a kék égre.
Olyan meghitt e pillanat!

A hullámok puha selymén,
Mint finomra gyűrt takarón…
Becézgeti hű kedvesét:
Milyen szép is vagy, Balaton!

Egybeolvad Víz és az Ég.
Halvány partok közt nézem ott,
Hol a sóhaj is megremeg…
S hatkor, megszülik a Napot!