Erős hittel, végtelen odaadással foglalkozik az idősekkel az örömtáncoktató

– A tánc, a mozgás, az általa érzett öröm felszabadító érzés a nehézségek alól, jó látni a kialakuló emberi kapcsolatokat, megtapasztalni a közösség erejét. Boldogságot jelent számomra létrehozni valamit, ami többünket érint egyszerre. És ennek az egésznek érzem a gyógyító erejét – vallotta Kissné Domján Anikó. – Nehéz sorsú, csodálatos szüleim voltak. Az édesapám Soltról származott, édesanyám budapesti születésű, örökségül hagyva számomra a vidék-város kettősének szeretetét – emlékezett a nyugdíjas örömtánc-oktató. 

Elmondta, hogy a szívbeteg apja ötvenegy évesen végleg eltávozott közülük, így aztán hamar megtanulta, milyen a biztonságból, szeretetteli légkörből egy perc alatt kiesni.
– A szüleim jó emberek voltak, megtanítottak, hogyan kell tisztességesen élni, szegényen is becsületesnek maradni. Tízéves koromban egy fertőzött kullancs csípett meg, amelynek következményeként hetekig altattak, nehéz volt megjósolni, hogy életben maradok-e. Nem értettem gyerekként, hogy szépséges anyukám barna haja hogyan lett "másnapra" hófehér. A gyógyulásom után nem voltam teljesen önmagam, erőtlenné váltam és egy ideig gondjaim voltak a tanulással is. Ide vezetem vissza az állandó bizonyítási vágyamat, az egész életemet végigkísérő "csakazértis ’’ érzést és az örökös tanulást – emlékezett. 

Teológiai diplomát szerzett 

– Felsőfokú szociálpolitikai szakképesítést szereztem, teológiai diplomám és szociális szakvizsgám van, emellett hospice-t is tanultam, de a folyamat még ma is tart – folytatta a múltidézést. Arról is beszélt, hogy tizenhat évet töltött az ELTE-n, ezalatt volt adminisztrátor, előadó, főelőadó a gazdasági apparátusban, az utolsó évben pedig szociális főelőadó a tanárképző főiskolán. Ezután huszonnyolc évig  Budapest II. kerületében munkálkodott az idősgondozásban mint szakmai vezető és tereptanár.
– Varázslatos időszakot éltem meg itt. Az akkori vezetőm hagyta, hogy álmodjak és meg is valósíthattam azokat a saját elképzeléseim szerint. Tizenhét év után egy esetleges kiégéstől tartva Amerikáig szaladtam, ahol fél évig szobalány voltam egy hotelban. Kitisztultam lelkileg, majd visszatértem a munkahelyemre. Számos szakmai elismerés igazolta vissza, hogy a feladataim elvégzésében jó úton jártam. Negyven év után mentem nyugdíjba, utána egy ideig gyermek-onkológián dolgoztam önkéntesként. Ott tanultam meg, mi a különbség a valós és a vélt problémák között. 

Örömtánc csoportot vezet 

• Tíz éve költöztünk Siófokra, ahol pár év múlva a tánc került az érdeklődésem középpontjába. Képzett szenior örömtánc-oktatóként két éve tartok táncterápiás foglalkozásokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat siófoki idősotthonában és másfél éve vezetem a városi "Dosado" szenior örömtánc csoportot. Kiegyensúlyozott, szép házasságban élek hosszú ideje, a gyerekeink külföldön találták meg a boldogulásukat. Erős hitem van, nem feltétlen a hagyományos értelemben, de olyan dolgokban, amire manapság csak legyintenek-tette hozzá. Azt is elárulta, hogy szabadidejében mindig is természetközelben érezte jól magát, húsz évig tanyájuk is volt Szabadszálláson, ahol öt évig állattartással is foglalkozott. 
  – Siófokon sokáig kerestem a helyem, mára már sikerült beilleszkedtem azzal a jó érzéssel, hogy a szenior örömtánc oktatásával segíthetem a saját korosztályomat – vont mérleget Kissné Domján Anikó.