Ünnep nélkül nem élet az élet

Ünnepek márpedig kellenek! Leginkább a lelkeknek! A lényeg, hogy a ne kelljen dolgozni álláspont – szerencsére – egyre inkább háttérbe szorul, s leginkább fiatal felnőttkorban a vicces menőzés egyik megjelenési formája. A lényeg ugyanis az, hogy az oly sokszor monoton hétköznapokból valamilyen módon ki kell szakadni. Amióta ember az ember, mindig, rendszeresen visszatérő módon voltak és vannak ünnepei. Minél bizonytalanabb és félelemmel telibb az emberek élete, annál nagyobb szüksége van ilyen alkalmakra. 

Ünnep nélkül tehát nem élet az élet, tudják ezt a modern­nek mondott kor közösségei is. A periodikus ismétlődés mindig magában foglalja az időről időre való megújulást. 

Az ünnep szeretteinkre, közösségeinkre fordított idő

Az ünnepek forgatagából nehéz lenne kiemelni bármit is, ami fontosabb, mint a másik! Minden ünnep azért fontos, mert egyedül alkalmas arra, hogy értékeljük életünk egy szakaszát, felelősen tekintsünk előre és vissza. Ezért nincs ebből a szempontból különbség a családi, a közösségi, az egyházi, a nemzeti ünnepek között, ezért egyaránt fontos a családi születésnap, a falusi búcsú, a kulturális fesztivál vagy például a gadányi gyermeknap és a balatonlellei Szalay napok. 
Az embereknek rendszeresen szükségük van olyan csúcsélményre, amelyre – akár hosszasan is – fel kell készülni leginkább lelkileg, s amelyet nagy és fontos eseményként, ünnepként élnek meg. 
Az ünnep szeretteinkre, közösségeinkre fordított idő, amelynek tehát megélése, színezése ad egyedi hangulatot a különböző eseményeknek, s adja, adhatja vissza mindazt, ami elanyagiasodott világunkban elveszett!