Csibe hazajött, okostelefonja számolta a színésznő lépteit

Bevágta magát tengerkék autójába – édesanyját is hozta volna, de ő már nem vágyódik vissza –, s ahogy szaladtak a kilométerek, megrohanták az emlékek. A Biczó közben töltött gyerekkor, a táncsicsos évek, amikor majdnem megbuktatták matekból, a Klujber tanár úr vezette diákszínpados próbák, sikeres előadások tüze-heve, a színházi premierek, hiszen bakfisként fél életét Thália kaposvári szentélyében töltötte. No meg felidéződött az első és a sokadik szerelem…

KAPOSVÁR

Csibe hazajött. Nem inkognitóban érkezett. Leparkolt a szülői ház előtt, s lenge, térdfölötti ruhában libbent ki a kocsiból. A kékszemű, mosolygó tündérlány, aki sokat őriz még kamaszkori bájából, megérkezett a városba, álmodozásainak helyszínére. Látszólag nem fogott rajta az idő, pedig régóta asszony. Fia huszonegy, leánya tizenkilenc éves. Így már maga is nagymamaszerepben lehetne, ám a színházban, a filmekben sorra modern fiatal nőket játszik.

Édesapja meg is szokta kérdezni tőle: lányom, te mindig csak ilyen frivol nőket játszol? A jelző ugyan kicsit durvább volt, ám nem bántódott meg tőle, hiszen a színész egész lényét aláveti a figurának meg a rendezői akaratnak.

A Jászai-díjas érdemes művész elindult, hogy felderítse a belvárost. Nem művészként, egykori diákként rótta az utcákat. Egyik osztálytársával is összefutott, hogy rendet tegyenek régi és új arcok özönében. Nagyot kortyolt a forró feketéből, s figyelte az előtte haladókat. Olykor jutott egy-egy kedves mosoly is neki, s míg járta a várost, évtizedeket fiatalodott. Kirakatokon, épületeken, virágos kandelábereken, leándereken pihentette szemét, és a régi szerelmek lábnyomát is kereste. Bekukkantott kapualjakba, üzletekbe, s egyik helyen nem tudott ellenállni a leértékelt ruhának. Reklámszatyorban lapuló, legújabb szerzeményével folytatta a sétát. Odamerészkedett az elkerített színház közelébe is, és nemcsak meglepte, szinte megriasztotta a látvány. Kételyek gyötörték, elkészül-e valahára…

Megnyugtattam. Mint ahogy arról is, a Kaposvár-jelenség a múlté, és értelmetlen lenne minden hasonlítgatás. Nemcsak az elmúlt színházi évad volt jó, hanem a jövő is annak ígérkezik. Igaz, a régi kaposvári művészek közül már csak keveseket találunk. Tóth Béla bácsi az égi teátrumba költözött, Spindler felépülőben, Tóth Eleonórát újra láttuk, Hunya pedig még mindig a régi.

Briliáns alakítást nyújtott A nagybőgő meg nem értett zsenijeként is. Jó pár éve a hűségről beszélgettünk, Hunya azt mondta: „Aki elment, pecsenyét sütni ment el, karriert csinálni, nem akart itt betokosodni. Kossuth-díjas is lett szinte mindegyik… Engem is hívtak, a közelmúltban is, mégis maradtam Kaposváron. Én itt nevelődtem, nem megyek sehova. Itt szeretnék szolgálni.”

Szerepekről esik szó, meg filmekről. Ahogy szőjük a szót, Csibe örömmel újságolja: Újra kap egy szerepet Szabó István készülő filmjében. Dolgoztak már együtt korábban is az Oscar-díjas rendezővel, felejthetetlen élmény vele forgatni, de Ascher is rendezi a jövő évadban; Gorkij Éjjeli menedékhelyében számít rá, Mohácsi meg Szép Ernő Patikájában osztotta rá a postamesterné szerepét. A darabban egyébként Znamenák István lesz a patikus, Juki cigányt pedig meghívott vendégként Némedi Árpád alakítja. Nyíregyházán Zsótér Sándor rendelkezéseit lesi, Agatha Christie Gyilkosság meghirdetve című darabjában játssza Miss Marple-t.

S hogy ki is Csibe? Kerekes Éva, aki régóta tagja a Madách kamarából kinövő Örkény Színház társulatának, ahol a Macskajátékban hosszú évek óta együtt játszhat kaposvári legendákkal: Molnár Piroskával, Pogány Judittal, meg Jordánnal. Kerényi Imre, a Madách Színház egykori igazgatója fedezte fel a tejfölös szőke hajú színészjelöltet, s osztotta rá Nyilas Misi szerepét, amiért Jászai-díjat kapott…

Kerényi egyébként néhány éve a kaposvári Kormányhivatal Galériájában az Alaptörvény illusztrációiból készült tárlat megnyitását követően úgy beszélt róla: nagy tisztelője Évának. Bevallotta: benne vélte felfedezni Törőcsik Mari utódját.

A művésznő – kinek telefonja magától mérte gazdája lépteit – több mint tízezer lépést tett meg Kaposváron, miközben a napsütésben és járókelők arcában fürösztötte arcát. Vitte magával a színeket, a fényeket, az illatokat, egykori tanárok, barátok, ismerősök arcát. Mielőtt beszállt volna kocsijába, a szülőházában meglátogatta hajdani szomszédasszonyát, majd a volán mellé pattant, s mosolyogva pát intett felnevelő városának.

Hamarosan újra jön; akkor ellátogat Somogyszilba is, ahol ősei nyugszanak.

Jaj, de jó a habos sütemény…

Mivel Kerekes Éva Budapest talán legszebb ősfás parkkal körülvett strandja szomszédságában lakik a Csillaghegyen, el sem tudná képzelni a nyári pihenést úszás nélkül. A színésznő szívesen pihen itt, de nagyokat túrázik is. Kiválóan utánozza kedvenc színészének, Kiss Manyinak a hangját. Mivel vigyáznia kell alakjára, olykor megelégszik azzal is, ha Manyika hangján elénekelheti a Jaj, de jó a habos sütemény című dalt. Igaz, összefut ilyenkor szájában a nyál, s maga előtt látja a habos süteményt, de ettől nem tapad alakjára egyetlen deka sem.