2017.11.23. 18:22
Kerékbetörés, kézlevágás – brutális kínzások a középkorból
Kerékbetörés, kínpad általi halál vagy éppen kézlevágás – ezek a büntetések, kínzások nem voltak ritkák a középkorban. A büntetések és kínzások annyira voltak brutálisak, amennyire az elkövetett bűn, legalábbis elvileg.
Tizenegy lovaGrend részvételével kezdődött szombaton Patcán a 7. várjátékok és középkori családi fesztivál kétnapos programja. A nehézgyalogság és a talpas katonák, valamint kísérőikként fehérnépek és gyerekek a középkori magyar történelem különféle korszakait villantják föl, fegyverforgatási, viseleti és egyéb bemutatókkal, majd a hagyományos látványos várostrommal.
Nem volt fenékig tejfel az élet a középkorban, hiszen nagyon brutális módon jártak el a bűnözőkkel szemben. Igaz, törvények nem voltak, amelyek szabályozták volna a szankciókat. Leggyakrabban az egyház nevében jártak el az úgynevezett inkvizítorok. – Az eretnekeket kínozták meg – mondta el Varga Máté régész, az Ostrea Peregrina Akadémia legutóbbi előadásán. – A büntetések mértékének, brutalitásának kiszabásánál a Talio-elvet alkalmazták, amely az ókorra visszavezethető.
Ez egyébként Hammurapi törvényoszlopán szerepelt, s szemet-szemért elvnek is nevezik. – Többféle típusú büntetést alkalmaztak – hangzott el a Rippl-Rónai Múzeumban tartott előadáson. – Halálbüntetések közül a lefejezés, az akasztás, de minősített halálbüntetéseket is alkalmaztak, mint a kerékbe törés, vagy a máglyahalál.
Tüzes büntetéseket gyakran gyújtogatók megleckéztetésére, vagy kivégzésére használták. Lázításért füllevágás járt, a lopásért pedig a tolvaj kezét vágták le. Nemesek esetében alkalmazták a vagyonelkobzást, a börtön azonban csak a 18-19. századtól volt szokásos büntetési forma. Ezt még jobbágyokon nem tudták alkalmazni, hiszen ők egyébként sem voltak szabadok.
A középkorban nem tárgyalótermekben zajlottak a bírósági ülések. – Az úgynevezett pallos jog alapján jártak el Magyarországon az ispánok – tudtuk meg Varga Mátétól. – Később mások is megszerezhették, például egy város, vagy egy földesúr, s onnantól nekik is joguk volt a bíráskodásra és az ítélet végrehajtására.
A bírósági döntést a középkorban egyébként egy tizenegy lépéses tortúra előzte meg, amely kezdetben még egészen elviselhető volt. – Ez úgy kezdődik, hogy a „bíró általi kínvallatás előbb szelíd majd kemény hangon” – magyarázta hallgatóságának a Rippl-Rónai Múzeum Xantus János termében Varga Máté. – Voltak azért olyanok, akik már ettől megijedtek és inkább színt vallottak.
Az ítéletek végrehajtását a középkorban mindig jól látható helyén végezték el, így a városok, falvak központjában. A vesztőhelyek, ahol felakasztották a bűnösöket, a településekhez vezető utak mentén voltak. A maximális elrettentés érdekében gyakran a holttesteket sem távolították el.
S habár a nyilvános kivégzések célja az elrettentés volt, idővel ezek népünnepéllyé lettek.
