Virtuóz írók-költők kóstoltatták a keserédes szerelmi kenyerük

A burjánzó, vad, követelőző szerelemben, a megtört varázsban és a élet igenlő hódításokban is otthonosan mozognak az íróakadémia ifjú titánjai, oktatóik filozófusi nyugodtsággal terelgeti őket a végletek felfedezése felé. Rendhagyó nőnapi hódolaton kalauzolták a közönséget az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagjai a könyvtárban.

Aligha van abban valami különös, hogy valaki verset gitárszóval kísér, hiszen a dal, a rím egy tőről fakadnak, mívelik is ezt sokan szépen és jól. Mégis, ahogy az odaügyelt akkordbontás mellé József Attilától az volt hallható: „mindegy, szeretsz-e nem szeretsz-e”, különleges tükörben láthattuk a remény foszlányait előttünk Marcsák Gergely, az ungvári származású akadémista tolmácsolásában. A fiatal költő mély és érett saját verseit ugyanolyan műgonddal kísérte, olvasta fel a Takáts Gyula Megyei Könyvtárban csütörtökön este, ahol a Kaposvári Polgári Casino meghívására vendégeskedett nőnapi hódolaton a lapunk irodalmi mellékletét is szerkesztő Előretolt Helyőrség Íróakadémia.

„De, amíg nincs szükséged rám, nem létezem” – a klasszikus úton járó, művelt, finom rezgésekre hangolt versszakokkal szépen bánó fiatal beregszászi alkotótársát Lőrincz P. Gabriella versvallomását ugyancsak érzékenyen idézte. Mint kiderült, akadémista társa Pataki Tamás a szinte teljes ellentétet képviseli. Az erdélyi, Maros megyei város, Dicsőszentmártonban napvilágot látott alkotója lendületes prózájával mutatkozott be a kaposvári közönségnek, melynek igen csak kapaszkodni kellett a jelzős szerkezetek és hasonlatok folyton csevegő világába, melyből az író új, hamarosan napvilágra készülő regénye bontakozott ki.

A foszlányban az életerős, életigenló Murokfi Tódor Ede mentett meg éppen egy szilaj gazember karmába kerülő, ijedelmében elalélt szüzet, vagy majdnem szüzet a közösség, s nem különben leányzó hatalmas örömére. Ádáz küzdelem, leszántság, erős jellemek és tiszta erények világában a hév tolja sorról sorra a majdani olvasót, a Magyar Idők kulturális rovatából ismert fiatal író felolvasása alatt inkább húzta a hallgatót.

– Nincs veszve a haza – mondta mintegy konferanszé szerepében is magabiztosan mozgó Orbán János Dénes, az íróakadémia vezetője Marcsák Gergely egy szovjet gulágon eltűnt kárpátaljai magyar életről szóló költeménye után. A József Attila és Babérkoszorú-díjas költő abszolút irányítóként vette ki részét a nőnapra szánt hódolatból. Nem csupán érlelt, filozofáló strófái mentén kalauzolta a hallgatóságot erőt sugározva, de bevezetőjéből is kiderült: büszkén vállalta szerepét a kolozsvári műhelyből (Előretolt Helyőrség) Budapestre költözött progresszív intézetében, ami tulajdonképpen állami íróakadémiának is tekinthető.

Elhangzott az is, hogy a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. égiszében működve az Előretolt Helyőrség Íróakadémia egy modern, hazánkban eddig talán szokatlan irodalmi menedzsmentet jelent, ami egy főiskolát, egy kiadót ötvöz, melyben kulcsszerep jut a tehetséggondozásnak és esélyteremtésnek, ergo nem klasszikusan csak érdekképviselet.

Mint azt Orbán János Dénes kiemelte: a lényeg, hogy olyan irodalmi életet szeretnének négy-öt év alatt teremteni, mely közönségbarát, mely megtalálja az olvasókat. – Elegünk van a posztmodern hülyeségekből, amit csak azért írnak, hogy a szakmabeliek értsék, nem szabad eltávolodni az olvasóktól, akiknek igenis van igénye minőségi és egyszerre befogadható irodalomra – húzta alá. Ehhez biztosít hátteret a különleges intézményben, melyben a dotációnak és pályázati forrásoknak köszönhetően mind az oktatók javadalmazása, mint az akadémia hallgatóinak támogatása biztosított. – Korlátlan publikálási lehetőséget tudunk biztosítani, ami igen nagy szó a mai világban – emelte ki, hozzátéve: jó úton járnak, hiszen nem egy 21 esztendős alkotó tudott már így kötetet életre hívni.

Az esten az íróakadémia oktatói is bemutatkoztak, Falusi Márton, József Attila-díjas költő ránk zuhanó versében (Hűségem története) virtuózan mutatta be, milyen erkölcsi dilemmába került lírájának főszereplője – talán éppen ő maga – egy távol-keleti ízesítésű masszázskaland meglehetősen hétköznapinak tűnő szituációjában, amikor is a férfinak döntenie kell, mit enged, s mit nem tovább a szolgáltatások burjánzása és esetleges félresiklása közben. A főhős végül tud nemet mondani, sőt, tanulságként megtartóztató erejét hazáig vinni egy konkrét lánykérésig fejlesztve morális helytállását.

Virtuozitásban oktatókollégája, Nagy Koppány Zsolt, József Attila-díjas író, szintén nem maradt adós. A bibliotéka hallgatósága derűsen bonyolódhatott bele az alkotó felolvasása során Jókai Mór olykor kalandos, olykor talán terhelt szerelmi életébe. A játékos rövidpróza különben a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Széppróza Napján tartott rögtönzött író, írásversenyének győztes szövegalkotása, melynek címe készen kapott volt: „Színésznő a feleségem”.

Nagy Koppány Zsolt az írófejedelem Jókai két színésznő feleségét mutatta be úgy, ahogy talán Jókai láthatta őket; vagy amit elképzelünk róla. Laborfalvi Róza túláradó gondoskodásával, és a somogyi, jákói születésű Nagy Bellával szembeni korkülönbséggel szembeni állandó küzdelme oly játékosan, könnyeden elevenedett elénk, mintha mi is a hol ezért, hol azért a dolgozószobánkba száműzött regényíró keserű-édes szerelmi kenyerét ennénk nap mint nap.

Emlékezés és nőnap

A vendéglátó nevében Szép Tamás, a Kaposvári Polgári Casino elnöke köszöntötte a Takáts Gyula Városi és Megyei Könyvtár hallgatóságát a különleges nőnap alkalmából. Mint kiemelte: a polgári casino történelmet írt csütörtökön este, hiszen olyan még soha sem volt, hogy egy egész íróakadémiát láttak vendégül, de olyan sem fordul még elő, hogy egyszerre három József Attila-díjas alkotóval tudtak volna találkozni rendezvényükön. Az est előtt megemlékeztek a casino két, nemrég elhunyt alapító tagjáról, Andrásofszky Barna tüdőgyógyászról és Szita Ferenc könyvtárigazgatóról.