2018.06.03. 18:14
Százan zenéltek egy színpadon a jubileum alkalmából
Érces hangok, pattogó ritmusok töltötték be a Vigasságok terét a hétvégén, mert szép számú közönség előtt nagyszabású koncertet adott alapításának 50. évfordulóján a Kaposvári Fúvószenekar.
Sok egykori alapítótag is fellépett, így a műsor második felében mintegy százan zenéltek közösen a színpadon. A fúvószenekar saját indulója is felhangzott, és emellett elfért a széles repertoárjukban a jazz, a blues, a reneszánsz zene vagy éppen a népdal. A modern műfajok megszólaltatásával belopták magukat a közönség szívébe.
– Minden karmesterünk munkája másban volt jelentős – idézte fel a múltat Szabó Klaudia, a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola intézményvezető-helyettese. – A fúvószenekart fél évszázada Fehérvári József alapította, aztán Bogáthy József nagyon sok koncerttel és versenyeken való részvétellel emelte az együttes színvonalát. Rövidebb időszakokra Kapócsi Róbert, Kerekes Béla és Horváth Virág állt a zenekar élén, melyet az utóbbi tíz évben Major András vezényel. Sok versenyen vettünk részt, sokszor megújultunk, CD-t adtunk ki, hangversenysorozatokat és továbbképzéseket szerveztünk, diplomakoncerteket tartottunk, vagyis sokfélét tettünk. Ám a lényeg ennyi év alatt is ugyanaz maradt: a zene szeretete. A jubileumi koncertet is úgy szerveztük meg, hogy minél többen zenélhessenek a színpadon.
– Felemelő érzés volt látni, hogy a régi tagok mennyire aktívak – mondta Major András karmester. – Hatalmas élményt jelentett a közös zenélés. Az utóbbi években szép szakmai sikereket arattunk, sok nemzetközi és hazai versenyt megnyertünk, nagydíjakat hoztunk haza, széphangzási díjakkal, karmesteri és alkotó díjakkal lettünk gazdagabbak.
A fúvószenekart Szita Károly, Kaposvár polgármestere, és Gelencsér Attila, a térség országgyűlési képviselője is köszöntötte. Fellépett a Trombitavirág, a fúvósok utánpótlászenekara. Nagy Tamás, a zeneiskola igazgatója hangsúlyozta: méltó módon tisztelegtek az elődök előtt, ugyanakkor a mai zenekar már más, mint a korábbiak. Mégis, a virtuális térből kilépve a fiatalok hajlandóak időt és energiát szánni arra, hogy zenekari próbára járjanak és gyakoroljanak, és akár az egyetemi tanulmányaik alatt is visszatérjenek mindezért. Lehet, hogy más ez a generáció, de a zene szeretetét ugyanúgy fontos tartják, mint elődeik.
