Még minibár is volt a rejtekajtó mögött

– Volt idő, amikor még az esővíz is folyt a falakon, és a plafon is beszakadt, ám amióta egy különleges falifűtéssel látták el a múzeumot, már nem aggódom a képekért – mondta ott jártunkkor Tóth Józsefné, a Kunffy-örökség gondozója.

– Hat éve nem volt más választásunk, átvettük, nehogy bezárják – mondta Müller Tibor, Somogytúr polgármestere. – Állami és önkormányzati támogatás segítségével sikerült felújíttatnunk. Szerencsére az évi négy és félmilliós fenntartási költséget ki tudjuk termelni. Sajnálom, hogy az épületet és a területet nem kapja meg az önkormányzat, csak a fenntartást testálták ránk. Szeretnénk egy művésztelepet létrehozni, amellyel Somogytúr kulturális életén nagyot lendíthetnénk. Nyáron egy 16 tagú alkotócsoport már dolgozott itt, ám hosszú távú terveink vannak a művészethez kapcsolódva.

Ezres nagyságrendű képmennyiség tűnt el a háború alatt a Kunffy alkotások közül. Jelenleg úgy 500 képből áll a somogytúri örökség, amelyeknek csupán töredékét lehet megtekinteni a kiállításon. Kunffy Lajos a gyermekéveit vidéken töltötte, Orciban született 1869-ben, és Gálosfán nevelkedett. Somogytúrra akkor került, amikor 1910-ben át kellett vennie az édesapja gazdaságát – tudhattuk meg a Kunffy múzeum tárlatvezetőjétől, Tóth Józsefnétől, akiről hamar kiderült: maga is megszállottja a festőművésznek, szívesen beszél róla. A festő házában nemcsak alkotásai, hanem személyes tárgyai is elvarázsolják a látogatókat.

Kunffy, a maga korában a falu egyik legmodernebb lakójának számított. Fürdőszobája és angol wc-je volt a családnak, és olyan modern berendezési tárgyaik, amelyek akkoriban csak keveseknek. Még „mini bárjuk” is volt, amely a vendégszoba ajtófélfájában kapott helyet egy titkos kisajtó mögött: leginkább pálinkát lehetett belőle fogyasztani.

1934-ben költözött végleg somogytúri birtokára. Míg más festőművészek Indiába utaztak portrékat festeni, párizsi évei alatt ő beérte a falu cigányainak megörökítésével, vagy éppen azzal, ha az iskola tanulói közül megfesthet néhányat derűs színvilágú, monumentális méretű, realista képeihez. Sokat foglalkozott a helyi emberek szokásaival is, amelyet szívesen megörökített. Ma is álló, saját maga tervezte műtermében kapott helyet Gyermektemetés című 1907-ben készült festménye, amelyen életnagyságú alakok a helyi szokást elevenítik meg. A gyermekkoporsót négy kis koszorúslány állja körbe, azt szimbolizálva, hogy az elhunyt kislányt „feleségül adják” a halálhoz. Ugyancsak a műteremben található Jób című, bibliai témájú alkotása, amely kapcsán huszonhét évesen majdhogynem eldobta életét a művész. A kép ugyanis egy díjazott kiállításra készült, ám mégsem zsűrizték, mert véletlenül a raktárban maradt...