A Muráti Liliről szóló monodráma Varga Zsuzsát is magasba emeli

– Könnyek nélkül – ígéri az előadás címe, aztán bebizonyosodik: könnyek nélkül nem lehet eljátszani a Muráti Lili életének talán legfájóbb epizódját megelevenítő darabot, amely férje, Vaszary János író, színházigazgató útinaplója alapján készült. Varga Zsuzsa megrendítő alakítása hűen visszaadja a kort, melyben a második világháború végén koholt vádak alapján nyilas szimpatizánsnak kikiáltott házaspár kénytelen elhagyni szülőföldjét – bármilyen hírnévre is tettek szert a színházi világban.

Figyelem Varga Zsuzsának, a kaposvári Csiky Gergely Színház Jászai Mari-díjas vezető színészének az arcát, melyen fájdalmas düh, zavarodottság, de reményteli ragyogás egyaránt jelen van, és a stúdió díszleteit, melyek keretet adnak a kornak, a bujkálásnak, ám a menekülés miatti kétségbeesés nyomasztó súlya megzavar minden lépést, mozdulatot, megtör minden vélt vagy valós harmóniát.

Nem szólva a lélek terheiről, hiszen ahogy Kocsák Tibor Murátinak írt dalában is halljuk: „Haza csak egy van, ahol születtünk, / ahol a napfény sütött le ránk. / Ahol először sírtunk-nevettünk, s az első szót kimondta szánk.”

A Dávid Zsuzsa rendezte monodráma rátalált Varga Zsuzsára. A színésznő – életében először – másfélórás, megrendítő előadást visz a vállán. S a jelenlét örömét és erejét nyújtva, ebben is briliáns. Csakúgy, mint más szerepeiben az elmúlt két évtizedben, ám a drámai hatásba egy kicsit talán önmaga is belehal. A néző elhiszi: a hajdani gyönyörű díva nem élhet, s játszhat idehaza, mert besározták az életüket. Úton kell lenni, egérutat és életet nyerni a folyamatos veszélyek közepette...

A menekülés, a hazakeresés küzdelmének jajszava szerencsére előhívja azokat a dalokat is, amelyeket az ünnepelt színésznő anno énekelhetett: „Voltál-e boldog már Pesten” „Mi lehet az oka ennek”, „Csak egy nap a világ”, A szívnek nem parancsol senki sem”, „Úgy fáj” – csendülnek fel sorra a szomorú-szép dallamok. E számok ismerősen csenghetnek főleg az idősebb korosztály fülében, ám a stúdió előadásban – oldva a feszültséget –, enyhítik a távozás miatti keserűséget, fel-fellobbantva az élni vágyás parazsát, hiszen Vaszary útinaplójából az is kiderül: ő már régen feladta volna. Felesége tartotta benne a lelket.

Szeretni való, magával ragadó, s az „áthallás” kapcsán emlékeinket is előhívó előadás – december 11-én újra láthatjuk –, amely nemcsak a múlt század 30-as, 40-es éveinek már öltözködésével is divatot teremtő, irigyelt sztárját, a tizenöt esztendeje politikai emigránsként Madridban elhunyt Muráti Lilit emeli magasba, hanem kaposvári mását, Varga Zsuzsát is, ki maga is úgy érzi, minden előadáson más lelkiállapotban áll színpadon. Aki pedig már többször látta e darabot – merthogy ez is előfordul –, az hagyja elvarázsolni magát Muráti és Varga Zsuzsa által – ki karján nagykabátot tartva sejteti mindig mellette álló férjét –, valamint a zongorakísérettel előadott andalító muzsikától.

Megszállottság, kitartás, optimizmus

A Dávid Zsuzsa-Marton Mária által színpadra írt darabról – amelyet december 11-én ismét megtekinthetünk –, Varga Zsuzsa elmondta azt is: amikor Muráti lelki karakterét, személyiségét keresgélte önmagában, akkor erős párhuzamra lelt, hiszen ő is ilyen megszállottan kitartó, mint amilyen Lili volt. Azonos bennük – többek között – a végtelen optimizmus is, hiszen különben nem juthattak volna ki Spanyolországba.