Az osztrák romantikusok nyomdokain a kaposvári csellista

Számos neves versenyen vett már részt, jelenleg a Bécsi Zeneakadémia hallgatója a fiatal csellista. Károly Barna Zsolt Kaposváron a Liszt Ferenc Zeneiskolában kezdte, először zeneovisként. Aztán több hangszer után találta meg sajátját: a csellót. A középiskolás évek után szinte egyenes volt az út a Bécsi Zeneakadémiára.

– Kicsit nyugodtabb Bécsben, mint a pesti diákélet – mondta kérdésünkre Károly Barna Zsolt. – Csendesebb az egész, de jó mert nem vagyunk túlterhelve, marad időnk arra amiért mentünk, hogy magunkat továbbfejlesszük. Emellett jók a lehetőségeink is, mert fel tudunk lépni. Kint annak nagyobb kultúrája van, hogy a fiatalabbakat elhívják egy -egy koncertre, ha valaki a zenekarból nem tud menni. Ez jó mert tapasztalat és fizetnek is érte.

Károly Barna Zsolt az életben az egyensúlyra törekszik, ez a fajta stabilitás kell ahhoz is, hogy jó zenész váljon belőle. – Ha az ember lelkileg nem annyira stabil, akkor a hangszeres játék nem annyira megy – mondta a kaposvári csellista. – Épp most kezdek ismerkedni Csíkszentmihályi Mihály Flow című írásával, amellyel tudok is azonosulni. Eszerint, ha az ember hasznosat csinál és van benne fejlődés, továbblépés az már feltölti és ez a további fejlődést is generálja.

Az ifjú tehetség elmondta, sok gyakorlás tölti ki a mindennapjait, hiszen az feltétlenül fontos a fejlődéshez. – Szokták mondani, hogy milyen jó nekünk zenészeknek, mert azt csináljuk amit szeretünk, de a gyakorlás is komoly munka. Ez nálam napi öt óra. Ennyi kell ahhoz, hogy a kezeim megfelelően működjenek, ne fáradjanak el könnyen. Koncerteken, illetve stresszesebb helyzetekben esetleg jobban szorítunk, az ilyen helyzetekre is készülni kell a többlet munkával.

Ezért aztán fizikailag is jó kondícióban kell lennie a csellistának. – Most kaptam az instrukciót a tanáromtól, hogy hízzak, mert nem vagyok egy testépítő alkat. Erősödnöm kell, mert nagy hangigényem van, viszont nem tudom természetes módon ezt elérni. Míg a tanárom harminc kilóval nehezebb nálam, neki elég csak arra gondolnia, hogy kihasználja a gravitáció vonzását, nekem fizikailag, izmaimból kell kell erőt kifejtenem.

Sok segítséget kap a kaposvári tehetség Várdai Istvántól, aki a Zeneakadémia cselló tanszékének vezetője lett. Ő egyébként Barna kedvenc zenésze is, zeneszerzők közül pedig kifejezetten kedveli Brahms műveit.Azt mondta: a végső cél nem a hírnév, hanem az, hogy jó csellista legyen.

Egyéniségnek maradni, folyamatosan fejlődni

Károly Barna Zsolt szerint manapság egyre inkább elvesznek az egyéniségek. – Ez jellemző a mi zenészgenerációnkra – mondta. – Ez szerintem azért van így, mert mindenki egy ideálra törekszik. De ez nem jó irány, ebből nem lesz más, mint egy fából faragott királyfi, amiből van százhúsz másik. De, ha van egy tanár, aki hagy kibontakozni, miközben azért terel az zenei esztétika útján, akkor jó irányba halad az ember, hogy megmaradjon és kiteljesedjen a „ saját hangja”.