interjú

2019.02.27. 11:30

Major Andrásnak már a zenekar az igazi hangszere

A kaposvári Major András dirigálta pécsi zenekar győztesként tért haza egy nemzetközi versenyről.

Turbéki Bernadett

A pécsi Zsolnay Wind Orchestra és kaposvári karmestere első helyezett lett Prágában, a XXI. Nemzetközi Fúvószenekari Versenyen. Major András kíváncsi volt, hol tartanak a zenekarával. A karmesteri pálcát másfél éve vette át Neumayer Károlytól, aki 2014-ben alapította az együttest.

– Karmester Pécsen és Kaposváron, tanít a Liszt Ferenc Zeneiskolában, és zenész a színházban. Ha szükség van rá, még zenét is szerez. Az élete tényleg a muzsikáról szól. Hogyan tud ennyi mindent összeegyeztetni?

– ...és még családom is van – tette hozzá nevetve Major András. – A szabadidőmet, ha tehetem, a kilencéves kislányommal töltöm, vagy éppen barkácsolgatok, mert építkezni nagyon szeretek. Fontos a családi háttér, ami nélkül nem tudnám ügyesen koordinálni az életemet.

– Bár műanyag tokban, de beszélgetésünk közben is a kezében van a karmesteri pálca. Ennyire elválaszthatatlanok?

– Az autómban is van egy, és otthon is... mindenhol tartok belőle. Sőt, a zeneiskolában a gyerekek rám ragasztották a „Pálca” becenevet...

– Gyerekként is karmesternek készült?

– A zenei tanulmányaimat Budai Attilánál kezdtem Tabon, a trombita lett a hangszerem. Később a balatonföldvári fúvósoknál folytattam. Vezényelni akkor kezdtem, amikor felnőttként megszereztem hozzá a tudást, ami egyfelől szakmai, másfelől pedig ragad az emberre. Nem elegendő eldönteni, hogy karmester leszek.

– Karmesterként máshogy tekint a zenekarra?

– Nekem most már a zenekar a hangszerem, és nem a trombita. Szolgálatként tekintek a karmesterségre. Ahány karmester, annyi előadásmód létezik. Mindenkinek más a fontos, különbözőképpen vezényeljük a műveket. A dirigens mozdulatait a zenész valósítja meg a hangszerével.

– Máshogy vezényel a zeneiskolában, mint a felnőtteknél?

– A mozdulataim ugyanazok, csak a zenemű betanítása más. Fontos az utánpótlás. Egy nemzetnek, egy országnak a kultúrája határozza meg, ki, hova tart. A helyes útirány mutatásában nagy szerepet vállalnak az oktatási intézmények. A fejlődés megállíthatatlan, csak lehet, hogy egy kicsit nehezen éljük meg a változást, mint készen kapott valamit. Ez igaz a zenei irányzatokra is. A zenének nevelő szerepe van. A „zene szeret minket”. Mindenhol körülvesz bennünket. A Tv, a rádió, a filmek, és még a plázák mindegyikében szól a zene. Ha szomorúak, vagy éppen vidámak vagyunk, zenét hallgatunk, amely egyidős az emberiséggel, hiszen az ősember is dobolt... Sivár lenne nélküle az életünk. Egy kriminél, ha nincs a jelenet alatt a megfelelő zenei aláfestés, már nem is félünk annyira, nem hat ránk a látvány. A némafilmek is a zenei aláfestéstől teljesedtek ki.

– Napjainkban egyre szélesebb skálán mozog az új zenei irányzatok választéka. Közülük némelyik csak jóindulattal nevezhető zenének. Hogy látja, mit kapnak a fiatalok?

– Napjainkban is vannak zseniális zeneszerzők, ám más a közeg, amelyben a zene megszólal. Maga a média is nagy változáson esett át. Megjelentek új közlési csatornák az internet jóvoltából. Ehhez kell alkalmazkodni. Leginkább a fiatal generációk a célközönség, nekik szóló zenéket hallunk, ami vagy tetszik, vagy nem. A szülőknek nagy a felelősségük, a gyerekek zenei ízlésének formálásában is: fontos, hogy ki, hova járatja a gyermekét. A zeneiskola erre egy kiváló közeg.

– Mintha a zeneiskolák is könnyedebb zenékkel próbálnák vonzani a fiatalokat...

– Más, új a műsorpolitika, de az oktatás a Kodály-módszerrel zajlik, amire méltán lehetünk büszkék, hiszen magyar, de a világörökség része is!

Győzelem után az jön, ami eddig volt: a szürke hétköznapok

Major András a pécsi, elsősorban egyetemistákból álló hatvan tagú Zsolnay Wind Orchestrával a Prágai Nemzetközi Fúvószenekari Verseny legjobbjaként tért haza. A legmagasabb kategóriában indultak, és három címet is kaptak, amelyet Antonín Stanek cseh kulturális miniszter adott át. – Kategória győztesek lettünk, a legjobb zenekarrá nyilvánítottak bennünket és elnyertük a verseny nagydíját is – mondta Major András. Hozzátette: a díj nagy elismerés, mert egy zenei körökben nagyon rangosnak számító versenyen kapták. A zsűri kiemelte a karmester tevékenységét is, amelynek köszönhetően a Zsolnay Wind Orchestra volt az egyetlen, amely a kötelezően előírt művet a pontos kottahűség mellett az eredeti zeneszerzői szándékkal is közvetítette. – Az érzést, ami a zeneszerző fejében megszólal, azt próbáljuk visszaadni – mondta. – Ez nem minden esetben sikerül, mert nem tudhatjuk, mi váltotta ki az eredeti gondolatot. Azonosulni kell vele. Ezt hívják művészi előadásmódnak – mondta a kaposvári karmester, aki úgy véli, elengedhetetlenek a verseny után következő szürke hétköznapok, mert azok hozzák meg a versenyeken az eredményt, vagyis a befektetett munka megtérül.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában