Különös jelképek: kétszáz somogyi falu pecsétjeit kutatta

A középkori legenda szerint Szent László király Somogyon át Horvátországba utazott, amikor a kocsija tengelye kiszakadt, de a balesetet megakadályozta egy jobbágy, aki beletette az ujját a kocsiszög helyébe. A legenda máig él Porrogszentkirályon, s feltehetően ezért szerepelt a község viaszpecsétjén egy szögvas képe is egy 1789-ből származó iratról.

A levéltári esték keretében Polgár Tamás, az MNL Somogy Megyei Levéltárának igazgatója tartott előadást a Somogy megyei, a XVIII. és a XX. század közötti községi pecsétek és bélyegzők történetéről. Egy kiadó felkérésére fogott a kutatásba, és 200 somogyi település hasonló emlékeit tanulmányozta.

A török hódoltság után, az 1710-es évektől virágzott fel a somogyi községek viaszpecsétes korszaka, ilyen lenyomatokkal látták el a hivatalos irataikat.

– 1838-ból maradtak ránk himlőoltási lajstromok, vagy éppen a bábák névsora az igali járásból – mutatta Polgár Tamás. – Sok községbírói számadás maradt fenn az utókornak, mint amilyen Őré, vagyis Őrtilosé. A korabeli iratokat mindenütt pecséttel hitelesítették.

A viaszpecsétek korszaka 1850-ig tartott, ezután jöttek a bélyegzők. Feltehetően felsőbb utasításra kezdtek mindenütt rövid, mandula alakú bélyegzőket használni. Ezek 1890-ig voltak divatban, de ekkor rájöttek, hogy ezeket könnyű hamisítani, ezért a vármegye szervezésével a települések mind megalkották a saját bélyegzőjüket. Ezeken megjelentek a saját jelképek, többnyire a mezőgazdaságból.

Osztopán 1776-os viaszpecsétjén lombos ág, ekevas és búzakalász látható. A XVIII. század végi bélyegzőkön ott a jellemző környezet is: a vízvárin egy hal úszik, a barcsin egy gőzhajó, a fonyódin egy vitorlás, a szulokin egy dohánynövény és egy kapa van. A nagyatádin a ferences templom, a berzencein a helyi katolikus templom képe. A nemesi hagyományokkal büszkélkedő települések, mint Nemesdéd, Nagyszakácsi vagy Nemeskisfalud bélyegzőin erre utaló jelképek tűnnek fel, mint a kardot tartó oroszlán.

1950 után aztán már csak állami jelképek szerepelhettek a helyi bélyegzőkön. A rendszerváltás után a települések új jelképeket, címereket és zászlókat alkottak, de Polgár Tamás szerint ezek sokszor a heraldika szabályait áthágva születtek.

Zsilettpengés gyűjtők

Polgár Tamást meglepetést érte egy irat előkeresésénél, mert egy zsilettpengével dolgozó gyűjtő megelőzte, és kivágta a pecsétet, aminek ezért már csak a hűlt helyét találta. A kutató további érdekességeket is megosztott a hallgatósággal. Szorosad pecsétnyomóján egy ágaskodó oroszlán tart ekevasat a kezében, de az állat egy későbbi bélyegzőn valamiért egy lóvá változott. Nagykorpád és Rinyahosszúfalu pecsétjén egyaránt taliga, gereblye, gabonakéve és kasza látható. Ez nemcsak arra utal, hogy milyen mezőgazdasági tevékenység folyt ezeken a településeken, hanem arra is, hogy feltehetően ugyanaz a vésnök készítette a pecséteket, és nem bíbelődött azzal, hogy különbözőket gyártson a két falunak.