színház

2019.10.25. 09:00

Édes-bús gyónás tündöklő dámákkal

Karády Katalint, a hajdan népszerű színésznőt és sanzonénekest, aki csak halála után térhetett vissza szülőföldjére, emeli Edith Piaf és Marlene Dietrich mellé a kaposvári Csiky Gergely Színház Dámák című produkciójában Török Tamás.

Lőrincz Sándor

Az általa írt és rendezett fantáziajátékban így három géniusz tündököl, ám e diadalittas sikerben minden nyomor, s gyermekkori sebzettség megjelenik, mint ahogy a sztárvilág anomáliái is felnagyítódnak. A három díva holtukban találkozva, az öröklét színpadán kitárulkozva mesél és énekel életük nagy felvonásairól. Piafot Balázs Izolda és Török Anna játssza-énekli kettős szereposztásban, mindvégig megőrizve Edith szürke, ázott veréb voltát, szeretetkoldulását, olykor obszcén megnyilatkozásait.

Dietrichet Nyári Szilvia alakítja lebilincselően – már tartásában is érzékeltetve a sztársággal járó allűröket. Megjelenése, szerepformálása, dala mind-mind őszinte hódolat Marlene életműve előtt. Karády Katalin, a Magyarországról a Gestapo zaklatásai miatt szökni kényszerülő sztár, későbbi new york-i kalapszalon-tulajdonos bőrébe Varga Zsuzsa bújt, aki korábban a Muráti Liliről szóló monodrámában is maradandó élményt nyújtott.

Három nő, három életsors – fűszerezve szerelmekkel és dalokkal, megidézve kort, jellemet, háborút, csillogást gyönyört és tapsot. Mindvégig egy akkoriban modernnek számító reflektor fénykörében, hiszen rivaldafény nélkül nem tud élni a művész, akit a publikum holtukban is olyannak tart, amilyennek életükben megismert. Közben pedig édes nosztalgiával csendülnek fel a dalok – köztük a Nem bánok semmit sem, az Összedőlhet fenn a magas ég, a Hova tűnt a sok virág, a Mindig az a legszebb perc és a Hamvadó cigarettavég. S mindez Jónás Zoltán és Ujláb Gábor hegedű-, illetve zongorajátékának kíséretével.

Akár nyilvános gyónásnak is tekinthető Török Tamás darabja, mely áttetsző, puritán színpadképpel, lényeglátó rendezéssel ad betekintést egy immár visszahozhatatlanul tovatűnt kor olykor andalítóan édes világába, melynek dámái – sorsukba írt tragédiáikkal együtt –, ma is ragyognak, hiszen csak az hal meg, akit elfelednek.Lőrincz Sándor

Ezek is érdekelhetik