Nem csak a hangját, a szívét is odaadja

Pogány Judit beleszületett egy olyan családba, ahol a szülők értékrendjéhez az élőlények szeretete kiemelkedően hozzá tartozott. A színművésznő lelkét a mai napig sérti, ha valaki lebecsmérli az állatokat.

– Ha azt mondják: hiszen csak egy kutya..., csak egy állat..., azt mélységesen megvetem. Még a mezeipoloskát is kiteszem az udvarra. Nem tudok, és nem is szeretnék élőlényt bántani- mondta Pogány Judit, aki képes bármilyen állatot megmenteni. Kislány korában még egy kisegeret is képes volt magához venni.

– Az utcán, a fal tövében riadtan lapult egy nagyon picike „gyerekegér”. A sok gyalogos mind elment mellette. Megsajnáltam, nehogy rálépjenek, és zsebre tettem-mesélte Pogány Judit. – A nagynénémhez mentem utána, aki többször rákérdezett, hogy fáj-e a kezem, mert olyan furcsán tartom. A sokadik érdeklődése után bevallottam, hogy egy kisegér lapul a zsebemben... Na, azt a sikoltozást, ami akkor jött... – mondta az állatmentő, aki a Petőfi híd lábánál felnőttként egy sérült csókát is talált. Legemlékezetesebb állatmentése azonban a kaposvári színházhoz kötődik. Ma már szintén színésznőként ismerjük Jordán Tamás és Lázár Kati lányát, Jordán Adélt. Ő, akkoriban még kislányként, a kaposvári színházparkban egy törött szárnyú kismadárra lelt.

– Azonnal hazaszaladtam a kalickáért, mert akkor már nem volt meg a papagájunk. Beletettük, de sosem zártuk rá az ajtaját. A fiam akkoriban még ornitológusnak készült, így könnyedén beazonosította a kis töröttszárnyút: csicsörke-ez lett a neve is. A madárnak Lázár Kati, Molnár Piroska és Pogány Judit közös öltözője lett újdonsült otthona, ahol teljesen szabadon élt.

– Elfogadta az együttélés szabályait. Az öltözőasztalom feletti polcra költözött, néha onnan pottyantgatott, amit én mindig azonnal letakarítottam. Ott voltak a legcsodálatosabb

jelmezeink felakasztva egy rúdra, soha nem piszkított rájuk. Viszont előszeretettel tollászkodott a szemeteskosár szélén-mesélte a Kossuth-díjas művésznő, aki ősztől tavaszig

vigyázta a kismadarat öltözőjében. Az ajtóra pedig kiírta: Kérlek, lassan nyisd az ajtót, mert a csicsörke szabadon van! Köszönöm: Pogány

– Nyitott ablaknál éltük a mindennapjainkat, az ablakpárkányon napozott, tollászkodott, de soha nem repült kifelé. Ha az utcán elment valaki, inkább befelé menekült. Nem gondoltam, hogy valaha is el szabad engedni, mert nem jól forrt össze a szárnya, csak alacsonyan tudott repülni-mesélt Pogány Judit a kismadárról, amely egy napon talán hívó szót hallott a park felől, és elrepült.

– Sírva kerestem a parkban hajnalig. A társulat is tudta, mennyire szerettem a kis csicsörkét, és többen segítettek: négykézláb mászkált a fél társulat a bokrok alatt hajnalig, de nem lett meg. Másnap Székely György ügyelő jóvoltából egy új cédula várt az öltözőajtón: Kérlek, lassan nyisd az ajtót, a Pogány szabadon van! Köszönöm: Csicsörke – emlékezett vissza a kismadaras történetre Pogány Judit, a Madarak és Fák Napja kapcsán, a Somogyi Hírlap kérésére.