Kossuth-díjasokkal is találkozhatunk a Balaton-felvidéki fesztiválon

– A fesztiválok csaknem hatvan százaléka elmarad idén. A Kő­feszttel mi a helyzet?

– A Kőfeszt szilárd, mint a Káli-medence kőtengerei. Idén is lesz, ráadásul térben és időben kibővülve. Immáron nemcsak Kővágóörs, hanem – örömmel fogadva a települések jelentkezéseit – Kékkút, Köveskál, Szentbékkálla, Mindszentkálla, Pálköve és Balatonhenye is otthont ad három napon keresztül a Kőfeszt programjainak. Augusztus 27. és 29. között tehát az egész Káli-medence „Kőfeszt-ezik”. Sajnáljuk, hogy több fesztivál elmarad, de igyekeztünk a járvány kezdetétől rugalmasak lenni, így nemcsak az eredeti, hanem a reményeink szerinti alternatív időpontra is lekötöttük a közreműködőket. Az idő – a jelenlegi állás szerint – minket igazolt.

– A legbiztonságosabb nyilván az lenne, ha egyáltalán nem rendeznénk meg a fesztivált, de ez számunkra nem opció. Ugyanakkor, szorosan együttműködve az otthont adó önkormányzatokkal, maximálisan betartjuk és betartatjuk a kormányzati intézkedéseket, elvárásokat, hiszen ez mindannyiunk érdeke. Bízunk benne, hogy a mostani, látványosan csökkenő, szinte minimális fertőzési mutatók nem változnak, így ilyen akadálya nem lesz az önfeledt szórakozásnak és szórakoztatásnak. Ugyanakkor az egészség az első, és ez mindenkor mindent felülír.

– Melyek az előző év tapasztalatai?

– Nem várt siker. És ezt elsősorban nem a várakozást felülmúló látogatószámra értem, hanem arra, hogy a kezdeti távolságtartás után már a fesztivál végén arról érdeklődtek a helyiek, hogy jövőre mikor lesz Kőfeszt. És a fellépők úgy távoztak, hogy szeretnének visszatérni. A siker fokmérője számomra az is, hogy igazolódott: a minőségi program megszűrte a közönséget.

Nem volt duhajkodás, fesztiválrandalírozás, egy csikk nem sok, de annyit sem lehetett Kővágóörs utcáin találni a három nap alatt.

A Kőfesztre látogatók kulturáltsága igazolta vissza eredeti szándékunk: minőségi összművészeti fesztivál a helybéliek, a bebírók, a nyaralók és a kulturisták örömére a Káli-medence fővárosában.

– Összeállt már az idei program?

– Igen, és abban reménykedünk, hogy nincs ma olyan ínyenc, aki ne találna benne kedvére valót. A skála igencsak széles: a Liszt Ferenc kamarazenekartól a Csík-zenekaron, Pély Barnán, Nagy Ferón és a Beatricén át a Ladánybene 27-ig lesz itt minden. Lemezbemutató koncertre is sor kerül: a Ghymes bemutatja Szarka Tamás Kézfogás című albumát. Napközben zenei Hyde Park lesz Kővágóörsön, míg a már említett településeken a blues, a dzsessz, a rock and roll és a népzene szerelmeseit szolgáljuk ki napközben. Bábosok, gólyalábasok, utcai komédiások előadásai váltják egymást az összes helyszínen, a pálkövei strandon is lesz színpadunk. Vendégünk lesz Hideg Anna néni az erdélyi Ördöngösfüzesről, aki nemcsak énekel a Fonó zenekarral és Agócs Gergellyel, hanem mesetábort is tart a kicsiknek, este meg felnőttmeséket mond a tavaly Cseh Tamás tiszteletére állított emlékpadnál.

– Idén kimarad a színház?

– Még csak az kellene! Lázár Csaba ezúttal Ady-estjét mutatja be Balatonhenyén, míg Horti Zoltán és Heinczinger Mika különleges ősbemutatót tart: egybeszerkesztették a magyar krónikás irodalmat, ez komoly kuriózumnak ígérkezik.

– Képzőművészet?

– A kiállítások mindig szerves részei lesznek a Kőfesztnek, idén sem lesz másképpen. A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. jóvoltából grandiózus fotóki­állítás érkezik, TáncKépek címmel. 72 fotót állítunk ki az összes településen, így aki mindet látni akarja, az körbejárhatja a Káli-medencét. Szeretnénk egy kiállítással tisztelegni Köveskálon a tavaly elhunyt Sára Sándor előtt, és Kása Béla csodálatos zenészportréit is bemutatjuk.

– Tovább is van, mondja még?

– Ha van hely… Ügyelünk a helyi szereplőkre is, így a Veszprém megyében – és az országban is – rendkívül népszerű Navratil Andrea központi szereplője lesz a fesztiválnak. Nemcsak Anna nénivel énekel, hanem elhozza Dúdolóját a kicsiknek, és szó van arról is, hogy a Három aranyalma című, a moldvai csángó hagyományban fennmaradt archaikus magyar szakrális énekeket feldolgozó estjével is betölti valamelyik templomot. Ismét jönnek a „fanyűvők” a fajátékaikkal, lesz népi iparművészeti kirakodóvásár, templomi koncertek Kékkúton, kosárfonás, gyerekeknek klárisok, „belvárosi betyárok”, Kerekerdő és Kolompos együttes. A fesztiválnak mostantól mindig lesz egy házigazda zenekara, amelyik minden település színpadán csinálja a hírverést. Idén az Erdőfűre esett a választásunk.

– S ha már választás. Miért éppen Kővágóörs és a Káli-­medence?

– Kővágóörs? Cseh Tamás, Szomjas György, András Feri, Ujlaki Dénes, Fábián Évi, Kalamajka zenekar, Halmos Béla, Dövényi Péter, Nagymarossy András. Mindegyikük fogalom, és egészen elképesztő, hogy egy ekkora településen „sűrűsödtek” éveken keresztül. Kultúrával foglalkozó emberként kényszerhelyzetbe hoztak anélkül, hogy tudtak volna róla. A Kőfesztet egy hagyományápoló fesztiválnak képzeltem, de ezt a névsort látva rájövök: az ő hagyományukat ápoljuk.

A Káli-medence meg önmagát adja: ilyen tájban, ilyen építészeti örökségben csakis a minőségi kultúrának és művészetnek szabad teret adni.

– Milyen kötődése van a megyéhez, a Káli-medencéhez?

– A 90-es évek második felében hosszú nyarakat töltöttem itt. Magyarország legszebb vidékének tartom. Igazi – jó értelemben vett – kulturális fertő. Kicsit elnagyolva: a Káli-medencében négyzetméterenként egy Kossuth-díjba botlott az ember. Jó volt közöttük ülni, és hallgatni, magadba szívni a történelmet. A kultúrát. Nagy elődök, akikhez sosem fogunk felérni, de törekedni azért kell rá. Talán húsz év múlva valaki majd az én asztalomhoz szeretne leülni…

– Adja magát a Kőfeszt integrálódása a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa (EKF) programsorozathoz. Gondolkodnak ilyesmiben?

– Szerencsére nemcsak mi, hanem a programsorozat vezetése is. Áldott állapot. Igen, természetes szövetségesei vagyunk egymásnak, és a tavaly szeptemberben ezeken a hasábokon felvetett gondolatom azóta beérett. Sőt! Nemcsak a Kőfeszt színesíti az amúgy is tartalmas EKF-kínálatot, hanem hétfőn az a megtiszteltetés ért, hogy a Káli-medence polgármesterei és az EKF vezetése közötti eszmecserén néven neveződtem, mint az EKF káli-medencei koordinátora. Ez nem elsősorban nekem fontos, hanem azért, mert jól látszik: a Navracsics Tibor kormánybiztos vezette csapat komolyan gondolja és tettekkel is bizonyítja, hogy a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program nemcsak a megyeszékhelyről, hanem ténylegesen a régióról is szól. Kékkút, Kővágóörs, Balatonhenye, Köveskál vagy Mindszentkálla polgármestere konkrét – és reálisnak tetsző – elképzelésekkel érkezett, amelyek – okosan mederben tartva őket – nem kioltják, hanem kiegészítik egymást. És az a Káli-medence minden településének – miként az EKF egészének – jó. Markovits Alíz vezérigazgató és Mike Friderika programfejlesztésért felelős igazgató – felbuzdulva a hétfői tapasztalatokon – egészen biztosan találkozik még idén más régiók képviselőivel is a kormánybiztossal egyetemben, így már az első teljes év végére komplex képük lesz a leginkább érintettek körében kialakult EKF-képről, -elképzelésről. Abban meg csendben bízom, hogy a Káli-medence polgármesterei, az őslakosok elhiszik: bebíróként nem ellenük és nem magamért, hanem éppenséggel értük fogok dolgozni, cselekedni. A kérdésre még egy gondolat: jó dolog az EKF kínálatában szerepelni, de a célunk az, hogy 2023 után is még legalább tíz évig legyen Kőfeszt. Ez mindannyiunk – az EKF vezetőinek is – érdeke.

– Mennyiben más a Kőfeszt, mint a Balaton környéki fesztiválok?

– Nem kenyerem a méricskélés, összehasonlítás. Az biztos, hogy a Kőfeszt ingyenes. Meg mosolygós, meg önfeledt. És amíg lesz, addig egy dolog stabil: a folklór, a magyar nép hagyományainak őrzése lesz a fókuszában. Ebből nem engedhetünk. És nem is fogunk.